Folytatáshoz katt a képre

1.rész

Ma este elmentem a részeg sógornőmért Nelliért nővérünkhöz, akivel együtt ittak. Vagyis csak Nelli ivott Erika nem, mert nővéremnek éjszakás műszakja volt aznap a kórházban, ahol dolgozott. Nelli és Erika jó barátnők voltak még mielőtt bátyám feleségül vette volna. Többször is összejöttek, de addig a napig sohasem rúgott be egyikük sem. Nelli Erikával együtt ápolónő volt ugyanabban a kórházban, de akkor éppen más-más műszakban.
Nikolett velem egyidős, és bár a nő beceneve hivatalosan nem Nelli lenne, mert Nelli Kornélia becézése szokott lenni, de a lány kiskorában valaki így kezdte hívni és azóta mindenki csak így ismeri, és ezt ő sem ellenzi. Azt mondja neki jobban tetszik ez, és egyébként is mindkét név N-betűvel kezdődik, úgyhogy mi is így szólítjuk.

Nikollettet Karcsi Erikán keresztül ismerte meg és azonnal egymásba szerettek. Így hát Nelli korán ment férjhez, bár nem szűzen. 20 éves volt mikor a bátyámhoz hozzáment. Nagy volt a szerelem közöttük, de – mint később megtudtam – csak két évig volt köztük meg az egyetértés mindenben. Akkor került szóba köztük, hogy kellene a családba egy gyerek. A szüleink is noszogatták őket, bár Nelli sem állt volna ellent, de érdekes módon ekkortól Karcsi tervszerű szeretkezésbe kezdett. Azt mondta, hogy egy gyereket meg kell tervezni, nem szabad csak úgy… Középvezetőként dolgozott, programozóként. Nekem bizalmasan elmondta, hogy egy családtervezőtől azt hallotta, hogy nagyobb az esély a nőnek a teherbeesésre, ha tartanak pár hónap szünetet a szeretkezések között. Azt is elmondta, hogy neki mostanában kezd kicsit sok lenni a nő szexuális étvágya.
– Tudod, a munkám elég sok energiát elvesz és muszáj gondolnom arra, hogy nemsokára többen leszünk. Több pénz kell. Ezt csak úgy érhetem el, ha feljebb mászok a ranglétrán. Van rá esélyem, de elég macerás. Ezért is jó most, hogy muszáj tartanunk Nellivel szünetet.
– Miért lenne muszáj? Hülye volt, aki ezt mondta neked.
– Miért lenne az? Hivatásos családtervezési tanácsadó, amúgy meg háziorvos, úgyhogy nem a levegőbe beszélt.
– Akkor meg te értetted félre. Tudnia kell, akár férfi, akár nő, hogy egy friss házas nőnek igenis vannak szexuális igényei.
– Biztosan jobban tudja nálad öcsém, mert neked még állandó barátnőd sincs.
– Mert még nem találtam meg az igazit.
– Na, nekünk szerencsénk van, látod? Mi nagyon szeretjük egymást a feleségemmel. Még azt se bánja, hogy már két hónapja szünetet tartunk
– Két hónapja nem basztad meg szegény Nellit? Ó…
– Te csak ne sajnáld őt. Okos lány, feltalálja magát, ha nagyon kell neki valami. Nemrég vettem neki vibrátort ajándékba, de amúgyis tudja, hogy muszáj tartanunk szünetet. Aztán majd amikor lejár a harmadik hónap, akkor veszek ki két hét szabit és ki se szállunk az ágyból – nevetgélt Karcsi. – Lehet ikreket csinálok majd neki.

Aznap este felhívott Erika.
– Kérlek Laci. Muszáj eljönnöd Nelliért. Elég sokat ivott és nekem mennem kell dolgozni, de nem merem így egyedül hagyni.
– Miért nem Karcsit hívod? Ő a férje! Fuvarozza csak haza a seggét szépen a nejének.
– Hívtam. De azt mondta, hogy fáradt és reggel korábban kell mennie dolgozni. Nellinek két napja szabad most és otthon is egyedül lenne. Te meg amúgyis otthonról dolgozol. Ennyit igazán megtehetsz a családért.
– Ezt már akkor is tudtad, amikor berúgattad. Igaz is. Hogy sikerült? Eddig sohasem láttam részegnek őt.
– Sehogyan sem sikerült, mert nem is akartam. Tudhatnád, hogy nem tennék olyat se vele, se mással. Nem gondoltam volna, hogy ennyi megárt neki. Mégis így sikerült. De tényleg muszáj félóra múlva indulnom. Igyekezz már!
– Jól van, de csak bevágom az ágyba, teszek mellé egy lavórt és hagyom hadd aludja ki magát. Nincs semmi kedvem bébiszitterkedni, meg dadust játszani. Tudod, a nők is elég undorítóak, amikor részegek.
– Eszedbe ne jusson sértegetni őt, öcsi! Nellinek most elég nehéz időszaka van. Egy kicsit ideges volt, talán azért is ivott többet.
– Ő az ideges? Akkor nem látsz most engem.
– De nemsokára foglak, Na, majd jól megnézlek – nevetgél Erika. Azzal a fajta nevetésével, amivel régebben mindig le tudott venni a lábamról és bármire rá tudott beszélni.
– Hogy mit meg nem teszek én a családomért?

Mielőtt elindultam, gyors teló Karcsinak. Felelősségre vonom, hogy miért nem törődik a nejével, de a vádjaim leperegnek róla, mert neki muszáj dolgoznia. Ráadásul most éppen olyan passzban van, hogy ha Nelli otthon volna, most biztosan rámászna és ő hagyná magát, pedig még nem szabad a családtervezője szerint.
– Na ezt hagyjuk. Tudom, hogy félreértetted, vagy szándékosan félremagyaráztad, hogy ne kelljen teljesítened.
– Ugyan Laci! Csak egy éjszaka! Csak hazaviszed, lefekteted és másnapra kialussza magát. Ennyit igazán megtehetsz. Na szia. Majd hívj fel nap közben, hogy minden rendben van e – azzal letette.

Lerázott. Nem volt mit tennem hazafuvaroztam Nellit. Szerencsére nem lakunk messze Erikával egymástól, mert nekem elromlott az autóm, taxit fogni meg olyan későn elég nehezen megy. Persze Erika megpróbált telefonon rendelni nekünk, de több mint egy óra múlva igazolták volna vissza, így lemondta. Felajánlotta azt is, hogy aludjunk nála, így bármilyen baleset történne, nem nekem kell takarítanom.
– Sajnálom, de ma még van pár sürgős elintéznivalóm. Nem halaszthatom holnapra, meg a vizsgámat is le kell adnom. Ma van a határidő.
– De nézz rá! Elég rossz passzban van Nelli. Még lábra se tud állni! Hogy vezeted így haza?
– Sehogy. Majd viszem. Elég jó kondiban vagyok, ő meg nem látszik súlyosnak.

Így alakult, hogy először ölbe kapva vittem sógornőmet, de egy idő után elzsibbadt a karom. Leültünk egy kicsit pihenni az utcán. Nelli a vállamnak dőlve hablatyolt valamit, engem majd szétvetett az ideg, de türtőztettem magam, mert a család az család és ha nekem ez jutott, hát tűrnöm kell. Nem mintha bánnám, mert ők is mindig segítettek, mindig mindegyik mellettem állt, amikor szükségem volt rájuk.
– Nelli! Fel tudsz állni?
– Eemm… – motyogta. – Olyan kényelmes volt a karodban… – folytatta halk álmodozó hangon.
– Ok. Kapaszkodj a hátamra. Mennünk kell. Meg tudod tenni?
– Asszem…
A felkapaszkodása cirkuszi mutatvány számba ment volna, mert Nelli először a térdembe kapaszkodott, majdnem lerántva a nadrágomat. Amikor utánakaptam, akkor meg seggre ült. Háttal neki letérdeltem és szóltam: – Na, kapaszkodj szépen a nyakamba. Ez az! Jó kislány.
Csak két utcányira kellett cipelnem a seggét, de annyira nem tudta tartani magát, hogy az első saroknál már a fenekem alatt volt a csípője. Féltem, hogy leesik és megüti magát és bár tudtam, hogy nem illendő amit teszek, mégis muszáj volt két markomba fogni a fenekét, ami a lépteim ütemére emelkedett és süllyedt a tenyeremben.
– Jól vagy? Tudsz már járni? – kérdeztem reménykedve, mert ugyan a teste nem volt nehéz, ám a farkam eléggé kényelmetlen módon felállt az érintésére. Akárhogy is sógornőm, mégiscsak egy csinos, szexi, fiatal nő és a testem férfiként reagált.
– Jobban vagyok. Csak nagyon melegem van.
– Akkor leteszlek…
– Ne! Vigyél még… Olyan kellemes… Annyira erős vagy… – lihegte a fülembe és kicsit beleharapott, amitől a gerincem eléggé bizsergett. Mikor elhúztam tőle, akkor a nyakamba szuszogott, majd nyalogatta.
– Kérlek Nelli! Ne csináld már! Abba kell hagynod ezt… – kérleltem, mert pattanásig feszültek az idegeim és a sliccgombjaim.
– Miit? – nyöszörögte. – Ez… annyira… finom… Markolj erősebben…
Ekkor vettem csak észre, hogy már nem a fenekét markolászom, hanem a combjánál fogva tartom és vészesen közel került a kezem a tiltott területhez. Persze nem tudtam mit tenni, mert ha elengedem, biztos megüti magát és amilyen erősen szorította a nyakam, valószínűleg engem is magával ránt. Erősen tartottam hát őt és a tempót, miközben magamban számoltam a házakat… „Már csak három… Na, még kettő… Itt vagyunk a szomszédban.” Majd fellélegezve szóltam: – Megérkeztünk. Csomag kézbesítve.
– Vigyél be – lehelte a fülembe.
Megőrjít ez a nő, ha még egyszer a fülembe lehel. A farkam már így is azon a ponton volt, hogy úgy éreztem menten elsül.
Azért csak sikerült az utolsó métereket is megtennem, bár a kulcsok elővétele miatt Nellit időlegesen a küszöb előtt leeresztettem és aztán ölben vittem át rajta.
Azt nagyon érdekesnek tartottam, hogy amikor átléptünk a küszöbön, Nelli – aki addig a nyakamba csimpaszkodott –, kissé megemelte a fejét és teljesen érthetően, lágyan mondta: – Ez annyira romantikus!
Ezt én csak félszemmel észleltem, mert mire ránéztem, addigra visszahanyatlott a mellkasomra.

Hazaértünk hát, bedugtam az ágyamba, vittem neki az ágy mellé lavórt és kimentem dolgozni a másik szobába. Szerencsére Erika megfürdette és adott rá tiszta ruhát a sajátjából, így nem volt annyira undorító. Nem is zavart, nem hepciáskodott, mint némelyik részeg. Nagyon szótlan volt utána is, emiatt néha benéztem rá, de semmi bajt nem tapasztaltam, nagyon édesen aludt.
Igaz, hogy muszáj volt lekezelnem magam, ha a feladataimra akartam koncentrálni, de az gyorsan ment. Az az érzés még hatalmában tartott, ahogy Nelli teste a kezemben volt, melle nekinyomódott a hátamnak, majd a mellkasomnak és arra is nagyon élénken emlékezett a testem, ahogy a lány a fülem harapdálta, a nyakam nyalogatta, puszilgatta…
Mikor második „ellenőrzést” tartottam Nellinél arra gondolva, hogy esetleg cserélni kéne a lavórt vagy ilyesmi, azt észleltem, hogy már csak bugyi maradt rajta. Az biztos, hogy nem én vetkőztettem le, de annyira nem bántam, mert kellemes látvány volt. Csakhamar elszégyelltem magam, mert egy családtagot nem illik megbámulni ennyire hosszan, amikor Nelli felnyitotta a szemét és mosolygott. Nem takarta el magát, de ezt annak tudtam be, hogy részeg. Dobtam neki egyet az ingemből, hogy pizsama helyett aludjon abban. Nagyon szexin, lassan, ingerlően húzta magára. Egy sztriptíztáncos tanulhatna tőle, mert sokkal izgatóbban öltözött, mint ahogy más vetkőzik.

A bemutatót követően engedelmesen hajtotta álomra a buksiját. Pár pillanatot vártam még, arról győzködve magamat, hogy muszáj megbizonyosodnom arról, hogy alszik és nem csinál butaságot, bár igazából tudtam, hogy ez hazugság, mert még kint is megigézve gondoltam vissza a látványra, ahogy Nelli haja szétterül a párnámon. Nagyon erotikus látvány volt még az is, hogy mielőtt felvette az ingemet az orrához emelte, mint aki illatmintát vesz, pedig csak a textil öblítő szagát érezhette rajta.
Hajnalra én is elálmosodtam, bementem és megágyaztam magamnak a saját ágyam mellett. Ez tűnt jó ötletnek, mert így kéznél leszek, ha mégis valami baj történne, de mégse zavarom őt az alvásban. A lavórt a biztonság kedvéért az ágy másik oldalán hagytam.

Már félálomban voltam, amikor egy halk hangra lettem figyelmes.
– Fázok!
Egyből felébredtem és felültem. Tekintetem az ágy felé fordítottam, ahol éppen Nelli szemébe bámultam. Kicsit homályosnak tűnt az amúgyis félhomályos hálóban, de ennek nem tulajdonítottam jelentőséget, mert néha magamon is tapasztaltam, amikor kicsit többet ittam, hogy az agyam is homályos másnaposan, nemcsak a tekintetem.
Félmeztelen szoktam aludni, vagy teljesen meztelen, de amikor lefeküdtem Nelli miatt pizsama felsőt és gatyát húztam. A felsőt nem gomboltam be, mert melegnek éreztem a levegőt. November elején ugyan volt, mikor esett már a hó is, de most enyhe volt az idő és a távfűtés is beindult. Úgy 25–30 fok közöttinek saccoltam a benti hőmérsékletet. Ennyiben nem fázhat senki sem. Mire ezt végig gondoltam, Nelli megsimogatta az arcom. Szeme furcsa kifejezésben csillogott, arca mosolygott. „Másnapos” – gondoltam, de azért rákérdeztem.
– Alszol?
– Azt hiszem, igen – felelte. – Csak fázom. Nem feküdnél ide mellém?
– Nem lenne illendő. A sógornőm vagy!
– Köszönöm, hogy nem hagytál magamra.
– Szóra sem érdemes.
– Nem is tudod, milyen sokat jelent ez nekem.
– Aludnod kell. Még nincs reggel – figyelmeztettem, bár igazából magamra gondoltam. Fáradt voltam.
– De hát alszom! Csak annyira fázok…
– Ok, hozok neked még egy takarót, rendben?
– Nem kell – válaszolta kissé durcásan. – Gyere ide mellém, az elég lesz. Nem harapok ám. Na meg álmodban úgyse fájna, ha mégis – kuncogott a szemtelen lány.
Bosszúsan vettem tudomásul, hogy ebből ma már nem lesz igazi pihentető alvás nekem. Az ágyam ugyan kétszemélyes, de Nelli egymaga „belakta” az egészet. Nem mintha terebélyes lett volna. Ó, nem! Nagyon is karcsú alakja volt és magasságra éppen annyi mint én. Csakhogy a lábait kis terpeszben széttárta miközben felsőtestével felém fordult féloldalt és hullámos, hosszú barna haja a párnát foglalta el teljes egészében. Nem mondom, hogy nem tetszett a látvány, mert a mellei meg nem lógtak, mint a haja, bár azok is eléggé hullámosnak látszottak. Tulajdonképpen irigykedtem Karcsira, annyira szépnek tartottam Nellit, de hát nem az én feleségem, hanem az övé. A bátyámat sem akarnám megbántani, szóval Nelli tabu. Csakhogy tudtam milyen szenvedést okoz majd mindkettőnknek ez az intim közelség. Bátyámmal történt beszélgetésünk szerint a nő két hónapja „éhezik” a szexre és nekem sem volt mostanában kielégítő kapcsolatom. Ezért is ellenkeztem még egy kicsit. Végül belátva, hogy semmiképp sem fog hagyni aludni , odafeküdtem az ágyra, háttal neki. Nelli boldogan kucorodott hozzám és jobb karjával átölelte a mellkasom.
– Olyan jó meleg a tested – suttogta.
A pizsamafelsőm elfelejtettem begombolni, így apró kezével a meztelen mellkasomon kóborolt. Gyengéden simogatott, ami beindított. Az se segített, amikor megemelte a fejét – talán arra volt kíváncsi, alszom e – és a haja a nyakam hajlatát simította. Annyira selymes és puha érzés volt… Ezzel együtt éreztem a nőies illatát. Biztosan fogat is mosott, miután Erika megfürdette, mert egyáltalán nem érződött a pia szaga a leheletén, ahogy ajka vállamat simította.
„A lehelete? Ezt nem hagyhatom. Nem illik és nem fogok vitázni a bátyámmal egy ilyen apróság miatt!”
– Nelli! Kérlek, aludjunk!
– Én alszom – kuncogott a fülembe, majd aprót beleharapott. – Alszok, és éppen azt álmodom, hogy elcsábít egy igazi férfi.
– Még mindig részeg vagy – jegyeztem meg, arra gondolva, hogy most majd megsértődik.
– Igen. Álmomban mindig megrészegít ez a férfias illat! – súgta halkan és megpuszilta a nyakam.
– Figyelj, ezt nem szabad!
– Ugyan miért nem?
– Mert rokonok vagyunk. A sógornőm vagy és…
– Ugyan! Ő nem törődik velem – célzott a férjére szomorú hangon. – Egyébként is, ez csak egy álom, igaz? Ugyan kinek árthatnak az álmok?
– De, ha így folytatod…
– Akkor mi lesz? – incselkedett – Mérges leszel rám, letéped a ruhám és megdugsz?
– Nelli! Hagyj aludni!
– Ne már! Álmomban mindig megkívánsz. Ugye most is? – kérdezte és azzal a kezével, amivel eddig a mellizmaim simogatta, most hirtelen lefelé mozdult és rámarkolt a félkemény szerszámomra.
Nagyot sóhajtottam. Valamiért kiabálni lett volna kedvem, de mégis inkább szelíden szóltam: – Ezt nem szabad. Még mindig a sógornőm vagy.
– Álmomban ez nem számít. A valóságban biztosan nem kívánsz meg, mert tudom, hogy nem akarod megbántani Karcsit. De az álmomban vagyunk, ő most nincs itt. Vagy te látod őt valahol?
– Nem persze, hogy nem. Emlékszel mi történt?
– Csitt! Most nem emlékezni akarok, csak álmodni!
– De az ég szerelmére, most nem alszunk!
– Én igen – vihogott és erősen rászorított a farkamra a kezével. Ha ezt álmomban teszi, biztosan felriadok, így csak kígyó módjára sziszegtem. Megfogtam a kezét azzal a szándékkal, hogy elhúzom tőle, de csak annyi lett az eredménye, hogy párszor meghúztuk a faszom, oda-vissza. Hátranéztem, ő mosolygott. Egyáltalán nem tűnt részegnek az arca, ám ő így folytatta.
– Na, ugye hogy álmodunk mindketten?! De ez mégiscsak az én álmom és én azt álmodok amit akarok. Épp ilyennek akarlak most. Ilyen keménynek, nagynak… Finomnak…
Közben engedett a szorításon és már csak határozottan markolta és húzgálta a fitymám. Ajkával simogatta a nyakam, majd lejjebb vándorolt és csókolgatta a mellbimbóm, meg a környékét.
– Ugye neked is kellemes érzés ez így? – kérdezte suttogva.
– Igen, de nem tehetjük ezt…
– Ne akadékoskodj már annyit! – emelte fel a hangját ingerülten. – Tudod, hogy az én álmomban mindig az történik, amit akarok? Feküdj hanyatt, így nem érlek el rendesen.
Pedig dehogynem! Valamiért mégis engedelmeskedtem neki. Nem akartam ugyan megbántani a bátyám, csakhogy erre az időre kezdte a vér elhagyni az agyam és máshova koncentrálódott.
Nelli rám feküdt és lassan mozgatta a csípőjét, közben ajka kereste a számat. Egy röpke csók után egy utolsó kétségbeesett ellenkezésként elfordítottam a fejem. Elég nagy erőfeszítésembe került, mert mámorító volt az a pillanatnyi csók is, főleg, hogy a faszomon éreztem nedves szemérmét csúszkálni.
– Nem álmodhatsz ilyet! Kérlek, Nelli…
Kezével maga felé fordította az arcom és én elmerültem abba a meleg őszi falevél színű barnaságba. Ezzel az utolsó lelkierőm is elhagyott, az ellenszegülésem semmivé foszlott. Nelli szeme mély szomorúságot tükrözött.
– Te nem tudhatod, de a bátyád hosszú ideje nem nyúlt hozzám. Mindent elkövettem, de hiába. Te annyira kedves vagy velem… De a valóságban tudom, hogy hiába magyaráznék neked… Nem is mondtam inkább semmit. Szerencsémre itt az álmomban most nőnek érezhetem magam újra. Most annyira jó veled. Nagyon szeretlek…
Közben egy pillanatra sem hagyta abba csípőjével a csúszkálást, bár a szeme mozdulatlan maradt és mondandója végére érve arca újra kislányosan csintalan lett és megcsókolt. Nem tudtam tovább ellenállni. Csak annyira tellett tőlem, hogy két csók között lihegtem a nevét: – Nelli…
Volt pár barátnőm, bár pillanatnyilag szünetet kellett tartanom az előrehozott félévi vizsgák miatt, de egyikük sem csókolt úgy, ahogy sógornőm tette.
Először apró puszikat adott a számra, majd megnyalta és picit beleharapott alsó ajkamba, majd újra nyalogatta a szám külső széleit, mielőtt bekéredzkedett nyelvével az enyém mellé. Folyamatosan játszott a nyelvemmel. Üldözte, majd visszavonult arra kényszerítve az enyémet, hogy utána menjek, akkor meg beszívta, majd szinte kiköpte és ismét ő nyomult felfedezni a szám belsejét. Bal kezével támaszkodott a mellkasomon, néha megrezzenve, ám a jobb bátran indult felfedezőútra rajtam. Úgy éreztem, mintha egyszerre simogatna a hajamon és a hasamon, meg a kettő közötti területen mindenütt, ahol elért a kis kezével.
Én mindaddig passzív maradtam, ameddig egyszer csak megunta és a kezemet a hátára, majd a fenekére vonta.
– Simogass szerelmem – kérlelt és én semmire másra nem gondolva boldogan fedeztem fel az eladdig tabunak számító édes női testét.
– Laci, te olyan gyengéd vagy! – suttogta – Most egyáltalán nem bánom, hogy a bátyád nem törődik velem.
Most, hogy eszembe juttatta újra feltámadt a szégyenérzetem. Elhúzódtam és elfordultam tőle.
– Ne haragudj Nelli. Nagyon kívánlak, de nem tehetjük ezt. Karcsi mégiscsak a bátyám, neked meg a férjed.
– De ő egyáltalán nem törődik velem! Te meg olyan édes vagy…
– Ne haragudj. Akkor se lehet. Aludjunk kérlek.
– Ok – egyezett bele a lány. Csak később jöttem rá, hogy ez csak csel volt.
– Ez a párna annyira puha. Nekem most kemény kell… – motyogta és vissza fordította a lábam hanyatt ügyeskedett engem, majd odafészkelődött a combomra. A farkamon éreztem a forró leheletét, bár addig se tudtam lelankadni. Kezemmel eltakartam, nehogy megbántsam vele az érzéseit. Pár percig mozdulatlanná vált, már arra gondoltam alszik, én meg kisurranhatok ismét könnyíteni magamon, mert tudtam, hogy addig biztosan nem fogok aludni, amíg áll. Nelli mintha megérezte volna, így korholt: – Vedd el a kezed… Olyan jó ez az illat. Érezni akarom.
Kezével arrébb tolta a tenyerem, aztán orrával és arcával felváltva simogatta a faszom. Közben ilyeneket motyogott halkan: – Olyan kemény… Izgató… Szép… Nagy… Karcsinak kisebb van… Imádom…
Ezután az utolsó „vallomása” után nem tudta magát türtőztetni, mert a következő pillanatban egy nedves forróságot éreztem a faszom teljes hosszán. Az addig lehunyt szemeim hatalmasra tágultak. Testem megmerevedett részben az ijedtség, részben a fantasztikusan jó érzés hatására.
Nelli mit se törődve velem, tovább szívta, cuppogott rajta, nyalogatta, mint egy fagyit, majd ismét bekapta… Addig se kellett sok, de ez pillanatok alatt átbillentett a holtponton és csak annyit tudtam kiáltani, hogy: – Jövök…
Hatalmas adagot spricceltem, hozzá annyira sokszor, hogy az aznapi második ejakulációm miatt sose gondoltam volna, hogy ennyi jön belőlem. Igaz, hogy az elsőt magamnak kivertem, de még az is édeskevés volt ehhez a mennyiséghez. Nellit is meglephette, mert az első pár lövetet lelkesen fogadta a szájába, majd mint aki meg van győződve róla, hogy nem jöhet több abból már egy csepp se, kiengedte és emiatt a többi spermám szétkenődve érte az arcát, az állát… A mennyiség engem is meglepett, mert sógornőm álláról lecseppent a mellére is belőle.
– Bocsi – mondtam szégyenkezve – nem akartalak bepiszkolni.
Nelli körbenyalta ajkát, majd összeszedte az arcáról a maradékot és mosolyogva a szemembe nézve nyalogatta le mindet. Furcsa módon nagyon erotikusnak találtam a mozdulatát. Azért volt ez furcsa, mert az életben eddig egyetlen barátnőm se csinált így, de amikor filmeken láttam, az inkább taszított.
Még magamhoz se tértem a meglepetéstől, amikor Nelli hirtelen felhúzódott és újra csókolt. Most nem abban a puhatolózó, érzéki nyelvcsatában részesített, hanem vadul tapasztotta ajkát a számra és egyből nagy iramban keverte össze nyelvét az enyémmel. Első pillanatban el akartam tolni, mert addig nem kóstoltam gecit, és úgy gondoltam nem igazán tetszene nekem a férfiak íze, ám markom rátalált a mellére és érezve az ágaskodó bimbókat, elfeledtem mi történt a számban. Ennek hatására még pár lanyhát spricceltem alul, ezzel mindent kiadva magamból.
Nelli ezt észlelhette, mert bal kezével közénk nyúlt és elkente a combjain és talán a puncijába is juttatott belőle.
– Ez finom volt. Annyira forró… Felforrósította a vérem. Muszáj segítened most már nekem. Kérlek… Mondd, hogy megteszed. Ugye nem undorodsz tőlem? – esdekelt, könyörgött nekem és sejtettem, hogy mire kér.
„Nos, ha már ő elviselte a nedveimet, akkor egy nyalás nem árthat meg neki sem, meg a kapcsolatunknak sem” – gondoltam, majd hozzátettem hangosan: – Igen, szeretném viszonozni, de ezt nem tudhatja meg senki.
– Csak nem képzeled, hogy a legtitkosabb álmomat bárkinek is kifecsegem?! – mosolygott rám nézve kedvesen. – Holnapra te úgy se emlékszel, nekem meg megmarad ilyen szépnek, mint most. Gyere, érints meg kérlek. Nem tudja senki meg…
Azzal lenyomta a fejem a lába közé, én meg nagy iramban kezdtem őt nyalni. Kis ideig hagyta, majd rám szólt.
– Ne így… Ne kapkodj! Élvezni akarom minden pillanatát. Lassíts kérlek!
Ránéztem a fali digitális órára és láttam, hogy tényleg van időnk, mert még csak hajnali négy körül járt.
– Ok – morogtam és rácuppantam a nő csiklójára, két ujjammal meg benyomultam a forró barlangjába. Nagyon nedves volt és várt rám, ezért nem okozott gondot kettővel belé csusszannom.
Apró sikkantás majd sok nagy sóhajtás lett a jutalmam a tetteimre. Hamarosan érezhettem, amint megfeszül, majd elernyed Nelli teste és kívül-belül rángatózik egy kis ideig.
Egy utolsó apró csókot engedélyeztem magamnak és úgy gondoltam most már minden rendben, aludhatunk végre.
Sógornőm is hajlott erre az ötletre – legalábbis mindaddig azt hittem, ameddig mögém kucorodva, szorosan hozzám bújva átölelt és tenyere megnyugodott a mellkasomon. Boldogan felsóhajtottam. A boldogság oka csak részben volt az, hogy éppen kielégítettem egy nőt, amitől némi büszkeség töltött el. A lényeges ok viszont az volt, hogy kialudhatjuk magunkat. Én a fáradtságot, Nelli a bódulatát.

Mint kiderült túl hamar örültem. Már félálomban voltam, amikor Nelli keze lejjebb mozdult. Simogatta a combom és csakhamar érezhettem, amint teste lecsúszik és újra kezdte az izgatásomat. Nyelvét, kezét bevetette és amikor lenyúltam, hogy megállítsam, tenyerem tenyerébe zárva tartotta el a csípőnk melletti vonalban. Próbáltam kiszabadítani, de mire sikerült volna Nelli ténykedése is sikerrel járt. Felálltam, méghozzá annyira kőkemény lettem, amit sohase gondoltam volna, hogy harmadik alkalommal sikerülhetne. Nelli ezt észlelve a kezeim használva kapaszkodónak, felkígyózott a testemen.
Ezt a mozgást akkor se hagyta abba, amikor puncija elérte a farkamat és ajkait rászorította. Csiklója épp a makkomig ért, ami nekem csodás érzést adott, gondolom neki is, mert egy pillanatra se hagyta abba ezt a stimulálást.
– Nelli!
– Mit gondolsz most Lacika? Nem túl forró ez neked? – érdeklődött le-fel csúszkálva.
– De. Nagyon forró… és nagyon illetlen… nem szabad ezt tennünk – ellenkeztem.
– De ez annyira jó…
Ezzel nem vitatkozhattam, mert nekem is nagyon jó volt. Sőt, egyre közelebb kerültem újra egy spriccelési ponthoz.
– Hagyd ezt abba! – kérleltem.
Válaszul megcsókolt, de alteste továbbra sem állt le. Mosolyogva riszálta a csípőjét és tolta a makkomhoz a csiklóját.
– Ha ezt… így… folytatod… hamarosan ismét… összekened magad… velem… – nyögdécseltem, mert egybefüggően nem tudtam volna elmondani neki még egyszer, hogy álljon le.
– Nem baj… Ma nem kell mennie egyikünknek se… Sehova… és én ma még … sok ilyen szépet szeretnék álmodni…
– Állj meg! – kiáltottam, de ahelyett Nelli egy mozdulattal magába fogadott és ekkor tetőzött bennem az érzés, majd kirobbant. Kétségbeesetten akartam lelökni magamról a nőt, nehogy gyereket csináljak neki, de ő volt felül és amilyen gyengének tűnt, most annyira erős volt. Nem hagyott nekem esélyt sem, mindent magába fogadott, ami kikívánkozott belőlem. Sőt valószínűleg őt magát is átlendítette egy orgazmusba amit tett, mert éreztem hüvelyének ritmikus összehúzódásait, amivel a maradék cseppeket is kiszívta belőlem.
Nem mászott le rólam és egy jó ideig még rám borulva benne maradtam. Nem éreztem nehéznek őt.
Nelli pár röpke csók és kis pihegés után édesen elaludt, rajtam.
Kis ideig még átgondoltam, hogy mit tettünk, hogy mit hagytam megtörténni, közben én is elszunnyadtam.