Vigyél haza

– Légy szíves Dani, vidd haza a barátnőmet – kéri tőlem egy haverom, mikor egy céges buliban rámozdult a főnök titkárnőjére és egy azzal a nővel levő barátnőjére. Előzőleg velük táncolt, miközben a barátnőjét, a gyönyörű Rékát rám bízta. Eredetileg úgy indultunk el, hogy nekem szerzünk barátnőt, mert elég béna vagyok a lányokkal, de Géza menet közben meggondolta magát és inkább Kamillát akarta megszerezni magának. Ő persze ezt nem vállalta el, amikor Réka a szemére vetette, hogy mennyire nyomul a szőke lányra, mégis szórakoztatta inkább Kamilláékat, minthogy velünk legyen. Nem segített nekem sem, de én jó barát módjára mégis vállaltam a nehéznek tűnő küldetést. Ugyanis Réka ez a csodás fekete hajú, homokóra alakú kék szemű szépség amikor látta mennyire hatástalan marad a kérése Gézára, aki továbbra is igyekezett meghódítani Kamillát – vagy a barátnőjét –, egymás után hajtott fel mindenféle folyadékot, ami a keze ügyébe került. Hiába intettem őt, hogy vigyázzon megárthat, éppannyira volt hatástalan rá az intelmem, mint Gézára az ő kérése, hogy maradjon velünk.
Persze Géza Rékát sem akarta elveszíteni. Neki minden nő kellett. Pedig nem így egyeztünk meg. Mégse utasítottam el a kérését.
– Rendben – válaszoltam a felkérésre, bár nem reménykedhettem semmiben a lányt illetően. Réka alig állt a lábán. Az emeletről majdnem a karomban kellett lecipelni, folyamatos ellenkezése közepette, mivel a lift nem működött. Éppen most kellett ennek is elromlania. Ez az én formám – füstölögtem magamban, miközben majdnem legurultunk Rékával a lépcsőfordulóban.
Leérve a parkolóba nagy nehezen rátaláltam a kocsimra. Tudtam ugyan, hogy nem lenne szabad vezetnem, hiszen én is ittam. Igaz, hogy én összesen pár pohár pezsgőt és némi rövidet ittam, mert amint észrevettem a szitut már csak kólát iszogattam, de most talán nem lesz ebből probléma, hiszen hajnal 3-ra jár az idő, ilyenkor szinte senki sincs az utakon. Szívesen vittem volna Rékát a karomban hazáig, ha… Ha nem iszik annyit. Ha nem ellenkezik. Ha nem lettünk volna majdnem 5 kilométerre otthonról. Az otthon az enyémet jelentette ez esetben, mert Réka és Géza is sokkal messzebb lakott. Azt Géza sem mondta, hova haza, na meg hiába is akarta volna máshova szállíttatni a barátnőjét, mert még így is elég nagy rizikót vállaltam. Amellett, hogy ugrik a jogsim, ha elkapnak a zsaruk, még le is csukhatnak, ha elütök egy részeg barmot. Sajnos ebben az esetben magamat is közéjük sorolhattam. Nem mintha részegnek éreztem volna magam, baromnak annál inkább. Elkeseredtem és magam alatt voltam, mert ahelyett, hogy egy saját barátnővel a karomon szambáztam volna haza egy kiadós szeretkezés reményében, most a haverom részeg barátnőjét pesztrálhatom, aki picit sem igyekezett megkönnyíteni a helyzetemet. Ok, az ő helyzete sem volt rózsásnak mondható, hiszen a tudat mellett – tudniillik, hogy a pasija talán épp most csalja őt meg – a tetejébe még hányingere is lett. Erősen öklendezett és miután sikerült beültetnem nagy nehezen a hátsó ülésre és rázártam, valószínűleg úgy érezte, hogy az már nem csupán inger, mert mire sikerült a vezetőülést elfoglalnom, neki meg sikerült félig kilógnia az ajtón.
Ilyen előzmények mellett már azt se bántam, amikor hazaérve megállapítottam, hogy takaríthatom szegény hűséges autómat, mert Réka előző napi étlapja mázolódott el az ülésen. Na meg a nő ruháján.
Nagy nehezen bevonszoltam Rékát és sikerült megakadályoznom mindennemű szökési szándékát. Áldottam a szerencsémet, hogy a város szélén lakok, mert itt a szomszédok nem tulajdonítottak jelentőséget egy ilyennek, amikor bizonyos nők artikulálatlan hangokat hallatva sikítoztak és nem riasztották rögtön a zsarukat. Arra bízvást számíthattam ugyan, hogy a szomszéd Maris néni meg fogja mondani a magáét a mai fiatalok züllött szórakozási szokásairól, meg arra is, hogy Erzsi néni, a másik szomszédasszony kissé zsörtölődni fog az utcai virágok szakszerűtlen trágyázása miatt. Nem tudtam megakadályozni Rékát, hogy azon a pár méteren ne tegye meg az említett műveletet, bár fogalmam sincs, hogy az a kevés saláta, amit a lány fogyasztani szokott ebéd címén, hogyan okozhatott ekkora hányás mennyiséget.
Igazán örültem, hogy az előszobaszőnyegre már nem jutott a tegnapi étkezéséből a lánynak, annak viszont már kevésbé, hogy Réka még a fürdőszobából is szabadulni igyekezve még jobban összekente az egyetlen öltönyöm. Céges bulira talán nem azt kellett volna felvennem, de arra gondoltam, hogy a vezetőség nem örülne a mindennapos utcai viseletnek, hát én öltönyben mentem. Nem kis meglepetést okozott nekem, hogy egyedül én parádéztam olyanban, de sajnos barátnőt még így se sikerült fognom magamnak. Jó, tudom, hogy nem a ruha teszi az embert, de egy öltöny általában tetszik a nőknek. Igen, talán tetszik nekik, de csak ha nem rajtam van. Egy béna faszi, aki nem mer egy nőhöz sem szólni, nem arat osztatlan sikert. Honnan tudnák, hogy én mindegyiket csodálom, mert annyira ki van éhezve a lelkem egy kis női gyengédségre, a testem meg a puncijukra és a mellükre, hogy már majdnem mindegyiket gyönyörűnek látom. Arról nem tehetek, hogy ezt csak Gézának mertem eddig elmondani, mert ha bármelyik csaj véletlenül rám mosolygott is, azonnal megkukultam, mert kettőnket képzeletemben az ágyamban láttam, ahol ugye, nem igazán kellenek a szavak.
Nos, ott talán nem, de a fürdőszobában Rékánál biztosan, mert hiába ajánlottam fel neki, hogy kimegyek csak fürödjön le, mert így még a disznóólba se engedné be maga mellé egyetlen koca se. Az egyébként gyönyörű nő most eléggé viseltes állapotban leledzett. Annyira, hogy még én sem láttam akkor őt nőnek. A máskor szép fekete csillogó hosszú haja, most nem csillogott és az eredeti színe is, csak tüzetes tanulmányozás után derült ki. A máskor csábító élénk szemei, most csak lustán rebbentek ide-oda és a teste is alapos tisztogatásra szorult volna. Igen, volna, ha a nő hajlandó lett volna szót fogadni, de sajnos ő valamit nagyon félreértett, mert ahelyett, hogy vetkőzött volna miután magára hagytam vagy elvégezte volna a dolgát a budin ismét szabadulni igyekezett, csakhogy közben összekente a ruhájával és a közben áramló egyebekkel a mettlachiim. Ez volt az a csepp a pohárban, ami kicsordult és átfordított engem türelmes barátból ádáz ellenséggé. A fürdőszobám tisztaságára nagyon ügyeltem. Nem voltam tisztaságmániás, mert elég nagy rendetlenségnek látszhatott mások szemében a konyhám és a hálószobám is. Vetetlen ágy, csetres edények garmadája meg ilyesmik. Viszont a lábam be nem tettem volna még szarni se egy olyan illemhelyre, ahol nem csillog minden és nincs minden a helyén. Hát most semmi sem volt már tiszta és a helyén sem. Réka és a nedvei, meg egyéb ürüléke hevertek az imádott fürdőszobámban szétkenődve. Réka szabadulása közben elcsúszott a saját hányadékában és mikor esetlenül igyekezett összeszedni magát, valószínűleg megerőltette a hasát, mert a belei is kiürültek. Elviselhetetlen szag terjengett és benézni is utáltam, de tudtam, hogy ezt nekem kell rendbe tennem. Utálkozva bementem hát és hatalmas birkózásba kezdtem vele aminek folytán végül sikerült mindkettőnknek meztelenül lennünk. Rékát bepakoltam a kádba és ráeresztettem előbb a meleg, majd amikor felmérgesített a viselkedésével – tudniillik még mindig összefüggéstelenül motyogva lehülyézett és elmondott mindenféle buzinak, meg perverznek és igyekezett megkarmolni engem – hát a hideg zuhanyt eresztettem rá.
Ez kissé észhez térítette. Én első pillanatban legalábbis ezt hittem, mert megnyugodott. Nem kiabált rám többé szitkokat és nem kapkodott felém a körmeivel, de ez talán nem a nyugodtság jeleként kellett volna felfognom, hanem szimplán annak, hogy a hideg víztől elállt a szava és dideregni kezdett. Magamra is eresztettem a zuhanyrózsából, mert undorodtam a rám kenődött mocsoktól. Azonnal meg is fogadtam magamban, hogy beszerzek egy pisztolyt és elrejtem a fürdőszobámban, mert ha egyszer én is így fogok kinézni, egészen biztosan muszáj lesz magam főbe lőni. A látvány több mint lehangoló volt. Réka a pillanatnyi zuhany kimaradást észlelve rámarkolt a farkamra és nevetgélve becézgette. „Ó, de kis aranyos!”
Persze, hogy kicsi, hiszen a hideg víz nem éppen méretnövelő hatást tesz rá. Meg a te látványod és szagod se.
Pillanatnyilag azonban megelégedtem azzal, hogy aránylag tisztának lássam és ágyba dugjam. Nem fázhat meg nekem ameddig rám van bízva! Arra nem is gondoltam, hogy ma mellettem aludjon, nem bírtam volna ilyen állapotban elviselni az emlékét a látványának sem, meg őt magát sem. Az sem segített a megítélésében, hogy a tenyere helyett már a szájával mérlegelte a faszom. Soha nem volt orális kényeztetésben részem és amikor láttam ilyet videókban meg voltam arról győződve, hogy a lányok csupán a pénzért teszik. Ugyan miért másért? Hiszen nem lehet jó senkinek más ürítésre használt szerszámát a szájba véve nyalogatni. Meglepett, hogy ez nekem mégis, még így is, mennyire kellemes érzést okozott. Annyira, hogy hamarosan nem nevezhette kicsimnek Réka a szájából kirángatott családi ékszeremet.
– Figyelj kedves barátném! Most bemegyünk az ágyba és szépen csicsikálni fogsz. Egyedül – tettem hozzá jelentőségteljesen rá nézve, bár ez a pillantásom hatástalan volt. Réka motyogott: – Nem akarok…
– Mit nem akarsz drága?
– Egyedül.. Hukk… Aludni… – Alig bírta kinyögni, de nem állt szándékomban vele éjszakázni. Vagyis már nem kéne éjszakának nevezni, mert időközben majdnem reggel 6 lett. Igyekeztem ettől függetlenül megnyugtatni, mint egy kisgyereket.
– Ok, minden úgy lesz ahogy akarod, csak hagyd magad megtörölni, és elkísérlek pihenni.
– Perverz… – nyögte, amikor a hátához értem a törölközővel. Hát még amikor a melléhez! Szabályosan extázisba esett, emiatt a punciját már meg se mertem törölni. Nem tartottam volna egyébként sem lovagiasnak ha most visszaélek a helyzettel, de nem ez állított igazából meg, hanem az eddig vele átélt élmények. Élénken élt bennem a képe, ahogyan kinézett. Pedig mindig arra vágytam, hogy egy élő, hús-vér nőt láthassak, foghassak de most ez az álom szertefoszlott. A faszom is nagyon hamar erre a következtetésre jutott, mert amint kikerült Réka szájából – bármennyire is jól érezte magát ott – rekordidő alatt lekonyult és összezsugorodott eredeti 6-7 centis méretére. Utoljára tinikoromban méricskéltem, de akkor sem tudtam eldönteni, hogy 6-hoz, avagy 7-hez állt közelebb.
Végül rövid birkózás és elég sok vonszolás eredményeként visszatérhettem a fürdőszobát rendbe tenni. Ez röpke fél óra alatt sikerült is. Ellenőriztem Rékát, meg ne fulladjon már nekem, miután annyit kínlódtam a megmentése érdekében!
A lány most sokkal békésebb és kedvesebb színben mutatkozott, mert csendesen horkolt elfoglalva az ágyam majdnem teljes szélességében.
Hogy hogy a fenébe tud egy ilyen kis nő ekkora helyet elfoglalni? – ötlött fel bennem, de most már inkább gyönyörködhetem volna a látványában. Az egy szem olvasó fotelra esett a tekintetem, de nem nagyon akaródzott fáradt testemnek abban pihennie.
Gyengéden és nagyon-nagyon félve attól, hogy vendégem felébred, eligazgattam a testét, hogy én is odaférjek a saját ágyamra. Az eszembe sem jutott, hogy hozzábújjak, pedig máskor, munka közben nagyon élveztem az illatát és bármilyen fokú közelségét.
A fáradtság bizony kiütközött rajtam is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi gondot fáradtságot okozhat egy nő. Mielőtt álomba szenderültem ismét megfogadtam, hogy én bizony sohasem fogok megnősülni! Kinek kell ekkora macera évekig, mikor egy éjszaka is sok volt belőle?!

Arra ébredtem, hogy valaki átkarol.
Biztosan álmodom még – gondoltam, de az álom folytatódott egy nőies puhaság érzetével és egy olyan illattal, ami egyértelműen nem származhatott tőlem. Soha nem fingottam ilyen illatosat, mint amilyet most éreztem. Nem parfüm illat ugyan, mégis kellemes szagnak nevezhető.
No, ha álmodom, akkor igazán kiélvezhetem ezt – gondoltam és mélyeket szippantottam a levegőből. A sóhajtozásomra egy halk horkantás és szipogás volt a válasz. Az én álmomban biztosan nem ez történne, de elégedett voltam vele. A hasamon és a vállamon érzett meleg test érintése némileg magamhoz térített és felmerült bennem, hogy ez nem álom. Lassan tisztult a tudatom és eszembe jutott ki fekszik mellettem, kinek a testmelegét érzem. Az is eszembe jutott, hogy milyen állapotban értünk haza. Meg az, hogy ő most meztelen, mert miután nagyjából megtöröltem csak bevágtam az ágyba és utána kerestem rá egyet a tiszta ingeim közül, de mire ráadhattam volna ő már elaludt. A ruháit bedobtam az automatába és erre az időre már biztosan tiszta, csak meg kéne szárítani. De nincs kedvem és nem is merek mozdulni. Egyelőre élvezem hát ahogy a melle nekinyomódik az oldalamnak és a keze kóborol a mellkasomon… Hogy mi? Kóborol? Akkor lehet már felébredt? Az nem lehet. Ha felébredt volna már kiverte volna a balhét tutira. Eszembe jutott milyen őrült módjára akart menekülni tőlem hajnalban. Mintha el tudott volna menni egyedül bárhova. De ha felébred és meztelen találja magát mellettem. Ok, rajtam van alsónadrág, habár az most nem segít semmin sem. Bármennyire is lelohasztotta éjszaka a kedvem, a mostani érintései felizgattak. Nem mondanám, hogy nem akartam, bár most nem is gondolkodtam. Nem tudtam. Ismét erőt vett rajtam az, ami miatt minden nő elriadt tőlem. Képzeletem azonban beindult és most újra az a kedves, gyönyörű nő állt előttem, aki a munkahelyünkön volt régebben. Sajnos az is beugrott, hogy amióta Gézával járt, ő rám se nézett. Nem volt se kedves, se semmilyen. Amikor beszélt velem, nagyon hivatalos hangnemet használt. Távolságtartót. Gézától nem tartottam most, de tőle nagyon. Mi lesz ha teljesen felébred? Mégiscsak ki kéne surrannom. Megmozdultam, mire a lány felsóhajtott és utánam nyúlt, visszahúzott.
– Géza – hallottam a suttogó hangját. – Annyira kívánlak!
– Drága én nem… – kezdtem volna magyarázni neki, hogy én nem az vagyok akinek gondol, de belém fojtotta a szót egy csókkal. Ha eddig tudtam volna gondolkodni, hát innentől már biztosan nem sikerült volna. Csókja maga volt a csoda! Nem sok lánnyal sikerült eljutnom a csókolózásig. Szégyen vagy nem, 30 éves koromra még szűz voltam. A csókolózásra is egy barátom exbarátnője tanított meg miután az a szemét otthagyta. Egy ideig ő keresett vigaszt nálam, aztán nagyon lelkesen gyakorolt rajtam miután megtudta, hogy én még azt sem tudok. Elmagyarázta és meg is mutatta, hogy neki, mint nőnek mi a jó. Azt is mondta ugyan, hogy ez nem minden, mert mindegyik nővel más lesz és nem mindegyik úgy fogja szeretni, azaz ha lesz csajom, muszáj lesz tőle kipuhatolnom, hogy neki hogyan is jó. Hát nekem ez amit Réka csinált nagyon bejött. A nyelvét egyből átdugta majd hosszan körözött és kergette enyémet. Egy idő után annyira beleéltem magam, hogy el is feledkeztem arról, mennyire tiltott gyümölcsbe harapok most. Egy részem hezitált, hogy nem szabadna tennem, nem élhetek vissza a helyzetével, ám ez az érzés nagyon hamar tovaröppent. Nem mertem másutt mozdulni, még mindig tartottam tőle, hogy Réka felébredve hisztizni fog és talán a rendőrséget is kihívja majd. A csókot viszont nagyon élveztem még így is, hogy hajnalban nem sikerült Rékát egy alapos fogmosásra rábeszélni és egy kissé furcsa ízű volt emiatt a szája. Őt az enyém nem zavarhatta, mert én mostam fogat. Az viszont kezdett zavarni, hogy a csók közben Réka keze felfedező útra indult a testemen és a mellkasom után a hasamon át elérkezett a faszomhoz. Nem zavarta, hogy gatya van rajtam, kezével egyből benyúlt és rámarkolt a rudamra. Úgy éreztem menten elsülök, de ekkor még vissza tudtam tartani magam. Ez is csupán annak volt köszönhető, mert eszembe jutott, hogy ha megtörténik és magához tér a lány, mit kapok majd tőle. Nem elég, hogy helyettesíteni akarom Gézát, még össze is kenem.
Réka szakította meg a csókot és ismét mozdultam, hogy kimegyek, bár ekkor a ruhája már csupán indok lett volna, vágyott a testem a megkönnyebbülésre.
Megint csak nem sikerült a kirohanásom, mert Réka lefelé mozdult és a tenyerét felváltotta a szája. Hajnalban éreztem életemben először egy meleg női szájat a farkamon, most másodízben már forróbbnak éreztem és ennek hatására nem sokat tudott munkálkodni rajtam, mert még szólni sem tudtam, mikor eldurrantam.
A csodás érzés élményét csökkentette a tudat, hogy Réka most mindjárt felháborodik. Úgy gondoltam nagyon mérges lesz, mert telelőttem a száját.
A lány meglepett kuncogást hallatott és pár puszit nyomott a még mindig pulzáló farkamra majd visszavette a szájába és a maradékot is kiszívta.

– Ejha édesem. Te aztán tele voltál nagyon! Ha én ezt előbb tudom… – motyogta majd újra bekapta és addig nyalta-falta, míg ismét kemény nem lett. Ezt a ténykedését is nagyon élveztem, mert eddig senki sem tett ilyet se velem. A bátorságom annyira tért vissza, hogy a haját simogattam elgondolkodva ameddig lent maradt. Mikor megéreztem, hogy abbahagyja és kezd feljebb csúszni rajtam megint elkapott a félsz és a kezem úgy kaptam magam mellé, mintha megégettem volna.
Réka lábait széttárva feküdt immár rajtam és a faszom a puncijához szorult kettőnk hasa között. Nekem nem okozott fájdalmat, sokkal inkább gyönyört. Főleg azután, hogy ismét megcsókolt és csúszkálni kezdett alul rajtam. A szája íze eddig sem volt túl jó, de most még pocsékabb lett, viszont ezt is nagyon hamar elfelejtette a testem mert annyira jó kezdett lenni megint ott lent. Soha addig egymás után nem élveztem kétszer. Maximum reggel-este vertem ki magamnak, de akkor is csak egy-egy alkalommal. A legtöbbször elég volt az esti rejszolás. Furcsa volt, de jó is, hogy most már a második közeledtét éreztem. Csakhogy ezt nem szabad megtennem. Mert már sejtettem, hogy Réka nem áll majd meg és beteszi magának. Akartam is meg nem is. Szerettem volna megtapasztalni milyen érzés egy igazi baszás, milyen egy nő belső szentélyében lenni, ám visszatartó erővel hatott rám, hogy mi lesz azután? Csak ennek köszönhettem, hogy nem élveztem újra idő előtt el. Miközben e pár perc eltelt Réka abbahagyta a csókot és nyalogatta az arcom, a nyakam, meg néha visszatért a számhoz és közben suttogott. Eleinte azt gondoltam magában beszél, aztán amikor rájöttem, hogy nekem szólna ugyan, de én semmit sem értettem, hát én is suttogva, visszakérdeztem.
– Mit mondtál drága?
– Azt kérdeztem magamtól, hogyan változtál meg ennyire?
– Én nem… – dadogtam, de többet mondani nem tudtam, mert ebben a pillanatban a faszom egy nagyon forró, nagyon nedves bársonyos satu fogta körbe. Ez a mennyország – gondoltam, de hangosan azt mondtam: – Meghaltam!
Réka ezt másképp érthette, mert leugrott rólam, le az ágyról és természetesen elbotlott valamiben. Elesett én meg annyira megijedtem, hogy reflexből felkapcsoltam az éjjeli lámpát.
Réka ekkor hatalmasat sikított.
– Dani!
Láttam, hogy bepánikolt, mert kereste a menekülés lehetőségét, de ismeretlen volt neki a hely, így a fürdőszoba ajtó felé vette az irányt. Lelkiekben felkészültem rá, hogy mindennek vége. Géza elver, a munkahelyemről kirúgnak, talán le is csuknak majd nemi erőszakért. Beletörődve feküdtem az ágyamon, moccanni sem mertem.
Rékában a kezdeti pánik után úrrá lett a dühroham. Visszafutott hozzám és püfölte a mellkasom. Nem védekeztem, mert bármilyen nyápic testalkatú voltam az ő gyenge női keze nem tudott kárt tenni bennem. Hiába na. Valamire mégiscsak jó volt, hogy rendszeresen úsztam és ha nem is futottam, de bicajjal jártam be dolgozni – igaz, napi maximum 10 km –, és reggel-este mindig 20-20 fekvőtámaszt lenyomtam.
– Te szemét! Ezt megbánod! – kiáltozta magából kikelve, semmit sem kérdezve.
Csak akkor markoltam Réka karjára, amikor éreztem kiserkenni a vérem a körmei alatt.
Farkasszemet néztünk és talán meglátta a szememben a szomorúságot, de nem igazán hatotta meg. Szomorú voltam és nem azért, mert fuccsba ment a szeretkezés vele, hanem mert ennyit érdemeltem azért, hogy nem hagytam az étterem wc–jében, vagy az utcán. Ki tudtam volna magyarázni magam, hiszen én se voltam teljesen józan. Nem vártam azt, hogy cserébe lelkesen lefekszik majd velem, de azok után nem ezt vártam volna. Egy köszönöm elég lenne, ehelyett nekem támad.
– Megbasztál? – kérdezte. – De őszintén, mert ezután megyek látleletet vetetni és ha terhes leszek tőled…
– Nem tettünk semmit – sóhajtottam, mert tényleg nem sikerült, bár tudtam, nem rajtam múlott.
– Semmit? – kérdezte gyanakodva.
– Semmi olyasmit. Te megcsókoltál és nem engedtél kimenni…
– Persze hogy megcsókoltalak, mert azt hittem Géza vagy. Miért nem szóltál?
Ha azt mondom neki, hogy azért, mert nem hagyott szóhoz jutni vajon elhiszi? Inkább hallgattam. Ő ezt beismerésnek vette. Hogy minek a beismerése azt nem tudtam.
– Leütöttél? Fáj a fejem nagyon és szédülök.
– Mire emlékszel tegnapról? – kérdeztem, hátha rájön mi történt valójában.
Erősen törte a fejét és érdekes módon nem zavarta, hogy egyikünkön sincs ruha. Lopva élveztem a látványát, mert még így is nagyon kívánatos volt. Sőt, amikor haragszik, kipirul a teste és még szebbnek tűnik, mint máskor. Bár most nem bánnám, ha mosolyogna ahelyett, hogy mindkét kezével a fejét markolja és dörzsöli a halántékát.
– Hol a ruhám? – szegezte nekem a kérdést kis idő múltán, amiből rájöttem, hogy nem sikerült visszaemlékeznie semmire.
– A mosógépben. Azért akartam kimenni, mert ki akartam teríteni.
– Te kimostad a ruhám? – csodálkozott el ezen. Tényleg meglepődhetett, mert a kezét a mellére szorította a feje helyett. Pedig ennyire gyorsan nem hiszem, hogy megszűnt volna a fejfájása.
– Te is azt tetted volna, ha láttad volna milyen lett.
– Biztos. De nem nálad. Mi történt tulajdonképpen?
– Semmire sem emlékszel? – sóhajtottam, mert kitaláltam, hogy ez az igazság.
– Öhm… De. Céges buliba indultunk Gézával.
– Utána? – próbáltam rávezetni, hogy emlékezzen csak tovább és be fogja látni, hogy semmi rosszat nem tettem. – Kérsz egy fájdalomcsillapítót?
– Aha, igen – vágta rá gépiesen és leült az ágyra. Helyesebb lett volna azt mondani, hogy lerogyott.
Megragadtam az alkalmat és a gatyám, amit gyorsan magamra kaptam, majd a fürdőszobából behoztam egy fájdalomcsillapítót. Közben pár mozdulattal kivettem a mosógépből a ruháit és a kád fölé terítettem, hadd száradjanak. Belépve még mindig ugyanott ült, ugyanabban a testhelyzetben. Nem vette fel az ingemet amit neki készítettem oda. Átnyújtottam a gyógyszert és kérdezni akartam, vizet hozzak-e vagy mást kér, de ő csak bekapta, nyelt egyet és fel se nézve kérdezett.
– Nem emlékszem többre, csak hogy odaértünk a szálloda éttermébe és… Mi történt utána?
– Az a helyzet, hogy mindannyian többet ittunk, mint kellett volna és azért nem emlékszel semmire. Én voltam a józanabb így muszáj volt hazahoznom téged.
– És a ruhám? – kérdezte, de szerintem erre az időre már kitalálta, hogy hogyan sikerült bepiszkolnia de mivel nem emlékezett muszájnak érezte megtudakolni.
– Az a helyzet, hogy egy kicsit piszkos lett és le kellett vennem rólad, mielőtt lefekszel. Most vettem ki a mosógépből, de még nyirkos. Készítettem oda neked inget, de mire visszaértem már aludtál.
Ismét elgondolkodott én meg előtte állva figyeltem. Minden érzelme tükröződött az arcán. Először meglepődés, aztán undor majd egy kis pirosság. Ekkor nézett csak rám.
– Soha senkinek nem kellett vetkőztetnie engem már gyerekkorom óta. Nagyon rossz volt?
– Á, nem annyira. Egyáltalán, na. De fel kéne venned azt az inget, mert…
– Miért nem Géza vitt haza? Miért te? Éppen te!
– Gézának más dolga volt – szóltam el magam, pedig nem akartam neki ártani. – Na meg én közelebb is lakok és… – igyekeztem menteni ami menthető.
– Autóval mindegy lett volna.
– Figyelj Réka. Mindannyian ittunk. Elég sokat. Nem lett volna jó ötlet egyikőtöknek sem autóba ülnie.
– Na és te? Na és hol van Géza? Őt is hazahoztad?
– Nem. Ő nem akart velünk jönni. Tulajdonképpen ő kért meg engem, hogy vigyelek haza, de úgy gondoltam, hogy a szüleid nem örültek volna, ha hazaviszlek, na meg mondtam már, hogy közelebb lakom és…
– Akkor jól berúghattam. De én sose szoktam! Ennek vagy valaki vagy valami oka kellett, hogy legyen.
Okos kislány – gondoltam, de nem szóltam. Mit is mondhattam volna még?
– Szeretnél reggelizni? Bár talán helyesebb lenne a tízórai, vagy ebéd…
– Enni? – kérdezte ámulva, majd a szájához kapott és kiszaladt a fürdőszobába. Tényleg okos ez a lány, mert itt csak kettő ajtó van és ő azt választotta ösztönösen, ahonnan én a gyógyszert hoztam neki. Gondolom kitalálta, hogy a gyógyszerszekrény nem a konyhában van.
Hallottam, hogy ismét megkönnyebbül, bár fogalmam sem volt arról, hogy mit tudott még hányni, amikor hajnalban látszólag mindent kiadott magából. Az is eszembe jutott, hogy segíthetnék fogni a homlokát. Kiskoromban anyum mindig azt tette, amikor nagybeteg voltam és nekem jól esett. Erről lebeszéltem magam, hiszen nem ismerem Rékát. Munkatársak vagyunk, de csak ennyi. Semmivel sem tudtam róla többet, mint mondjuk Kamilláról. Mindkettő fiatal, 25 körüli gyönyörű nő és melyik hol lakik, kivel jár, vagy ki szeretne vele járni és más semmit. Réka azért volt szimpatikusabb nekem, mert míg nem járt Gézával kedves volt velem. Kami már az elején lekezelő volt és néha undok. Akkor ugyanis minden nő istennő volt a szememben. Megközelíthetetlen, kívánatos és a másé. Mindegyik a másé. Emiatt nem jutott nekem senki. Arra csak jóval később jöttem rá, hogy nekem alapból a hollófekete hajú, tejfehér bőrű lányok tetszenek, talán a kontraszt miatt. A csinos pofi és csókos száj már csak hab a tortán. Ezek Rékában mind megvoltak, de most mégis azt kívántam, hogy bárhol máshol legyen, csak ne itt nálam.
Mikor visszajött csak ennyit kérdezett: – Hazavinnél, ha szépen kérlek.
– Persze. Ahova csak akarod. De meg kéne várni amíg a ruháid megszáradnak.
– Nem akarok várni. Itt nem! – kiáltotta majdnem sikítva, amivel eléggé megbántott és ez talán kiült az arcomra, mert észbe kapva így folytatta: – Bocsi, hálás vagyok én… Tényleg! Csak… szeretnék otthon lenni és… rájönni mi történt.
Az utolsó mondatrészt már suttogva mondta ki.
– Ok, de nem veheted fel a nedves ruhákat. Megfázol – magyaráztam, amikor megütközve nézett rám. – Adok egy farmert és azt az inget, meg keresek valami pulóvert, ok?
– Jó – egyezett bele.
Elég mókásan nézett ki, mert a legkisebb farmerem is hosszú volt rá, a dereka még úgy-ahogy de amint az inget igyekezett beigazítani, kitüremkedett és amit mégis sikerült betuszkolnia alulra attól úgy nézett ki, mintha a feneke öt számmal megnőtt volna. A pulóverrel sem volt nagyobb sikere. Az ujját vissza kellett hajtani a mogyoróbarna kötött pulóveremnek és a farmerdzseki egyszerűen kritikán aluli volt.
– Sajnos nem szolgálhatok semmi illőbbel – szabadkoztam.
– Hát nincs a barátnődnek nálad egyetlen ruhája sem? – fakadt ki a lányból szemrehányásképpen.
– Nincs barátnőm – sóhajtottam.
– Ja, bocs. Elfelejtettem, hogy… – nem fejezte be azonban én meg nem akartam tudni mire gondolt velem kapcsolatban. – Gyere menjünk.
– Öhm… Figyelj Réka. Kicsit húzós lesz, mert elfelejtettem kitakarítani az autót – figyelmeztettem, pedig tényleg akartam, csak hajnalban a vele való csatát követően örültem, ha végre ágyba kerülhetek. Sejtettem, hogy nem fog neki tetszeni a saját piszka, de arra nem gondoltam, hogy annyira rossz állapotban van, hogy amikor kinyitottam az ajtót és megcsapta a kiáramló bűz ismét elhányta magát. De úgy sikerült, hogy előbb sugárban az autót és ha nem ugrok félre akkor engem is, majd saját magán húzott egy „szép” csíkot az állától a bokájáig egyenletesen elosztva.
Mondanom se kell, hogy letett arról, hogy ebben a kocsiban hazavigyem.
– Te soha nem szoktad az autód takarítani? – támadt nekem, mikor levegőhöz jutva megtörölte a farmerkabátom ujjával az állát. – Ez egyszerűen szörnyű.
– Bocsi, tegnap fizettem a takarításért majdnem tízezret. Tudod… Közvetlenül a buli előtt, de aztán hajnal óta nem volt még rá időm.
– Ó! Ez miattam ilyen?
– Semmiség – nagylelkűsködtem. – Majd később elviszem újra. A kárpitot ugyan lehet cserélni kell majd, de most nincs kedvem elmenni oda.
– Nekem sehova. Maradhatok nálad, ameddig megszárad a ruhám?
– Persze. Gyere menjünk vissza. Éhes vagyok és ha… – eddig jutva ránéztem és úgy gondoltam, jobb ha nem folytatom.
– Nahát! – pirult el Réka. – Ezt is lehánytam – tette hozzá somolyogva.
Nagyon aranyos amikor pirul. Ok, máskor is. Mindig.
– Semmi baj. Van még mosóporom – szellemeskedtem, mert jobb nem jutott eszembe.
– Kedves vagy – nézett rám és nem tudtam eldönteni ezt komolynak lehet-e most venni.
Résnyire nyitva hagytam az autó ablakait, emiatt a riasztót nem indíthattam ugyan be, de bíztam benne, hogy nem lesz semmi baj, aztán visszamentünk a lakásba.
Elsőként ruhát cserélt. Réka szemérmesen behúzódott a fürdőszobába. Mintha nemrég nem éppen maga mutogatta volna nekem bájait.

Visszatérve ismét faggatott, miközben ő nagyokat nyelt a kaja láttán, amit magamnak készítettem. Nem akartam ételillatot gerjeszteni elkerülendő a további baleseteket, ezért csak sima szendvicset csináltam, pedig annyira ettem volna rántottát sonkával és sajttal…
Kibírod – intettem önmagam.
– Még mindig nem fér a fejembe, miért nem Géza vitt haza – morfondírozott a lány én meg bölcsen hallgattam. – Te ugye tudod? – fordult felém.
– Hát… Igen – feleltem végül két falat között. – Biztos, hogy nem kérsz? Van még vagy készíthetek mást…
– Nem, köszi. Csak tudni szeretném. Olyan zavaró, hogy semmire nem emlékszem. Sose voltam még így, érted?
Nem hittem, hogy választ vár erre, azért bólogattam, mert nekem is volt már hasonló.
– Arra emlékszem, hogy odaértünk és utána egy asztalnál ültünk veletek. Azt se tudom, te hogy keveredtél közénk.
Na, ennyit elárulhatok.
– Géza és én régebben barátok voltunk, most is munkatársak és haverok, tudod? Az igazság az, hogy megígérte, hogy segít nekem – kezdtem, de itt leálltam. Mégse mondhatom egy lánynak, hogy csajozni kellett a segítség. Ez annyira béna dolog!
– Aha. Akkor már értem miért voltál ott te is, de… Még annyi beugrott, hogy Géza elment valakivel táncolni, mire én inni kezdtem. Ugye nem te itattál le?
– Hogy jut eszedbe ilyen? – méltatlankodtam. – Nem kellett téged itatni, sőt! A végén még én beszéltelek le róla. Meg arról is, hogy ott aludj és még pár dologról.
– Ott akartam aludni? – nevetett saját butaságán. – Ugyan hol aludhattam volna?
– Szerintem sehol, de amikor magadra zártad a budi ajtaját meg kellett kérnem egy csajt, hogy hozzon ki onnan.
– Tényleg részeg lehettem, ha a wc-ben akartam aludni.
Nem helyeseltem, mert nem akartam még jobban elvenni az önbecsülését.
– Na, de… Elhiszed ha azt mondom, hogy sose szoktam ennyit inni?
– Aha. Nem látszol iszákosnak. Azt hallottam, hogy aki absztinens vagyis rászokott a piára az már nem tud hányni. Bocs, de ugye…
– Na, én arra sem emlékszem. De miért ide hoztál?
– Mondtam már. Ez volt közelebb, meg nem tudtam szüleid fenn vannak-e és azt sem, mennyire örülnének, ha olyan állapotban mutatsz be nekik.
– Szerintem kicsit sem örültek volna nekem. Talán neked sem. Amúgy…
– Igen?
– Tényleg nem feküdtünk le este? Csak mert reggel meztelen ébredni melletted és… Tudod…
– Nem éltem vissza a helyzettel, ha erre gondolsz. Tulajdonképpen örültem, hogy végre aludhatok.
– Ha igazán lovagias akartál volna lenni, máshol alszol, nem mellettem.
Most durcás amiért nem hajtogattam be a fotelba? Vagy azt várta volna el, hogy én aludjak ott?
– Elég széles az ágy. Te az egyik szélén, én a másikon. Amúgy meg fáradt voltam én is nagyon. Eléggé kiakasztottál hajnalban.
– Öhm… Megerőszakoltalak? – nevetett rám.
– Hát azt éppen nem. Csak folyton ki akartál menni, hiába mondtam, hogy nincs hová. Alig álltál a lábadon és az utcára mégse rakhattalak ki.
– Haragszol?
– Ugyan. Bárkivel előfordulhat ilyen.
Rövid ideig gondolkodott. Talán azon, hogy hasonló helyzetben ő mit tett volna velem. Nem mintha lehettünk volna hasonlóban bármikor.
– Azért én szeretnék bocsánatot kérni. Lehetetlen voltam. Te jó ég! Kétszer is lehánytalak. Pfuj én!
– Legalább megtudtam az őszinte véleményed rólam – mosolyogtam, jelezve, hogy ez vicc lett volna. Nem vette annak.
– Nem. Nem volt semmilyen véleményem rólad. Ezek után viszont…
– Igen?
– Háát… Becsületes vagy. Pedig reggel még össze is kevertelek. Miért nem szóltál?
– Ezt is mondtam már. Nem hagytál szóhoz jutni, pedig én ki akartam menni a ruhádért. Vagyis, hogy ki akartam teríteni.
– Tényleg! Megszáradhatott már?
– Nem hiszem.
Épp befejeztem a szendvicseket, mire visszaérve közölte: – Tényleg nem. Nincs szárítód. Igaz?
– Sajnos nincs. Nem gondoltad meg magad? Úgy látszik jobban vagy. Ilyenkor nem árt némi étel utánpótlás.
– Nem, kösz. Te nagyon kedves vagy, tudod? Meg rendes is. Hogyhogy nem szedtél már fel valakit?
– Nem találtam meg az igazit – füllentettem, mert nem ez volt az oka. – Aki meg tetszett volna az foglalt volt. Csodálom, hogy még nem kerestek a szüleid – próbáltam terelni a szót rólam.
– Eltört a telóm nemrég és még nem vettem másikat. Igaz is. Elkérhetem a tiéd? Hazaszólnék, hogy ne aggódjanak. Ígérem rövid leszek. Nem akarlak költségbe verni.
– Ok.

Réka rövid beszélgetéséből számomra az derült ki, hogy ő még arra sem emlékszik, hogy a szüleinek megígérte, hogy este időben lesz otthon, mert ők hajnalban útra keltek a tengerparti nyaralójukba. Ebből az is kiderült számomra, hogy elég tehetősek. Ezt sem tudtam róla, mint annyi mást sem. Pedig nagyon szerettem volna megismerni jobban. Arra nem is gondolhattam, hogy megint összetéveszt a pasijával, de nem is arra vágytam. Na jó, ha megint meg akarna erőszakolni most sem ellenkeznék, sőt! Persze erre semmi esélyt nem láttam, de nekem elég lett volna ha velem van. Ha végre egy nő csak rám figyel és senki másra és esetleg elmond magáról olyan dolgot, amit még senki sem tud róla.
Valahogy itt kéne tartanom – gondoltam, de fogalmam sem volt hogyan.
– Na, ez nem jött össze – jegyezte meg a lány kissé elkenődve.-- Most még haza se mehetek. De anyuék után se tudnék. Kizártak és minden ruhám otthon van. A pénzem is.
– Nálatok nincs olyan, hogy… Tudod… Mint a filmekben. Kulcs a lábtörlő alatt?
– Nem, nálunk nincs olyan. Az én életem nem egy film! Anyu eléggé óvatos. Szerintem inkább paranoiás.
Majdnem azt mondtam, hogy szívesen adok kölcsön, de talán azt hinné, hogy meg akarom vásárolni őt. Meg nincs is nekem olyan sok megtakarításom. Lehet nem is lenne neki elég amim van. Inkább hallgattam.
– Megvan! Géza biztosan elvisz majd. Nála van pár göncöm is. Felhívom – szólt és most már sajátjának tekintve a mobilom, kikereste belőle Géza nevét és csörgette a számát. Szerencsére nem a becenevén tároltam a mobilban, hanem csak szimplán Gézaként.
Kis idő elteltével egy női hang szólt a telefonba a túloldalról.
– Géza most nem ér rá. Hívd fel később! – azzal le is tette.
– Mi van? – hüledezett Réka. – Ez nem Kamilla hangja volt?
Na, akkor az a csaj is meglett neki. A mázlista! – futott át gondolataimon, de elárulni nem akartam. A férfi szolidaritás viszont nem terjedt ki arra, hogy mentegessem őt a csaja előtt. Ám Réka tényleg nem volt hülye. Talán beugrott neki egy kép előző estéből, talán csak össze tudta rakni a kirakós darabjait…
– Azt mondtad azért nem Géza vitt haza, mert dolga volt?! Mi dolga lehetett neki? Kamilla? Vagy más valaki?
Eléggé felpaprikázódott a hangulata, hát jobbnak láttam nem szólni, de Réka most már mereven nézett rám és megint csak engem kezdett vádolni. Hiába na. Amikor bűnbak kellett a nőknek engem mindig megtaláltak, de máskor meg soha.
– Na, mondd csak el nekem szépen? Te hoztad össze őket, ugye?
– Még hogy én? Nem gondolod, hogy ha ilyenre lenne esélyem, inkább magamnak hoznám össze? – futott el a méreg arra gondolva, hogy van akinek minden nő a lába előtt hever, nekem meg csak ilyeneket mondanak. Betelt a pohár. Nem elég, hogy segítettem Gézának, pedig ő nem teljesítette az ígéretét és nem nekem szerezte meg Kamit, meg senkit, nem elég, hogy Réka seggét idehoztam kockáztatva a jogsim elvesztését, ráadásul takarítottam utána imádott fürdőszobámat, meg költségbe verhetem magam az autóm tisztán tartásában és hozzá nem is remélhetek érte semmit, mert nem illene benyújtanom Rékánál a számlát, még meggyanúsít azzal, amire képes se lennék, ha akarnám se.
– Bocs, csak arra gondoltam, hogy…
– Te csak ne gondolj semmire. Egy biztos! Gézát nem én dugtam Kami ágyába.
– Pedig előbb éppen arra gondoltam, hogy Géza engem le akar cserélni arra a kurvára. Ezért veled hozatott haza. Ezért fektettél be az ágyadba.
Ekkora hálátlanság láttán mér tényleg dühös lettem. Nem gondolkodva egyszer az életben megmondtam a magamét valakinek, pedig nem akartam megbántani.
– Nem figyeltél eléggé Réka, de ezt meg tudom érteni a posztalkoholos állapotodban. Muszáj viszont tisztázni pár dolgot, mert ha ilyeneket mondasz majd később a barátnőidnek is, akkor eláshatom magam mindenki előtt. Azért mentem veletek, mert Géza megígérte nekem, hogy segít rábeszélni valakit, hogy… táncoljon velem. Nem én mondtam neki, hogy Kamillával hetyegjen és amint láthattad, nem is velem táncolt a csaj. Na, ezért kezdtél inni, ahelyett, hogy odamentél volna hozzájuk és visszacsábítod azt a hűtlent. Az sem az én hibám volt, hogy leittad magad és már kezdem nagyon bánni, hogy elvállaltam a fuvarodat, miközben én is sokat ittam. Ok, annyit semmiképpen nem, mint te, de kevesebbért is csuktak már le ittas vezetésért embereket. A jogosítvány sem olcsó, ráadásul tényleg horribilis összeget fizettem előző nap az autóm tisztításáért. Azt nem bánom meg soha, hogy nem engedtelek olyan állapotodban utadra, mert fogalmam sincs arról, hol kötöttél volna ki, ha engedlek elmenni. Pedig eléggé meg kellett a maradásodért veled küzdenem, miközben alig vártam, hogy lefeküdhessek a saját ágyamba, egyedül. De nem vitt rá a lélek, hogy téged behajtogassalak a fotelba, miután a fürdőszobámat is muszáj volt utánad feltakarítani. Ha ezek után úgy gondolod, hogy azért fektettelek az ágyamba, mert terveim lettek volna veled, akkor neked elment az eszed! Amilyen állapotban voltál éppen arra gondoltam, hogy egy éjszaka is elég volt, mert ha ilyen egy nővel együtt élni, akkor sosem fogok megházasodni. Nem mintha sorban állnának az ajtóm előtt a jegygyűrűmért esdeklő nők, mert igazából alig volt barátnőm. Talán inkább soha. De ha mégis akadna majd egy olyan, aki elvisel engem, akkor se fogom megkérni a kezét. Főleg, ha ez a hála egy ilyen tettemért. De nem muszáj nekem hinned. Elmehetsz és vetethetsz látleletet, mennyire erőszakoltalak meg. Nem mintha ne tetszett volna, ahogy te erőszakoltál engem, csak… Á… Hülye vagyok, ne is figyelj rám. Menj most el, légy szíves. Pihenni szeretnék.
Miután minden mérgem rázúdítottam a hálátlan bár még mindig szépséges lányra, akinek elakadt közben a szava, elszégyelltem magam.
– Bocsika, nem úgy gondoltam, csak… Ne haragudj kérlek.
Réka mereven, kifürkészhetetlen tekintettel meredt rám pár percig. A csend éppen kezdett kínossá válni, amikor halkan megszólalt.
– Te ne haragudj rám. Nem rajtad kellene kitöltenem a haragom, tudom. Hálával tartozom, amiért mellettem álltál. Köszi és bocsi. Felhívhatom még Mesit? Nála ellehetek, meg ruhát is tud adni és akkor nem leszek a terhedre. Oksi?
Kért elnézést a kezében a mobilommal izgatottan hadonászva. Bólintottam, mert nem akartam még jobban megbántani, pedig most igazán haragudtam rá.

Kis idő múlva tanácstalanul tartotta a kezében az egyre csengető telefont, amit a túloldali hívott fél nem vett észre.
Réka a harmadik, majd a negyedik barátnőjét próbálta, de egyiküknél sem járt sikerrel. Senki sem ért rá. Volt aki nem otthon volt, volt akinél a pasija volt és akadt, aki fel se vette.
Tanácstalanságát felváltotta a düh és majdnem megröptette a mobilom. Szerencsére sikerült idejében elkapnom, így az megmenekült.
– Hogy lehetnek ilyenek? – kérdezte színpadiasan. Tudtam, hogy nem vár válaszra, így inkább újra megkérdeztem.
– Jól vagy? Kérsz valamit enni? Nekem ilyenkor az segít.
– Kösz, talán most már megpróbálhatom. Még mindig fáj a fejem, de már nincs hányingerem. Sokszor vagy így mint én most?
– Nem, nem sűrűn, de előfordult velem is.
Azt nem tettem hozzá, hogy nekem életemben egyszer volt filmszakadás a pia miatt. Reméltem, hogy tanul majd ebből és neki se lesz többször.
– Viszont nekem szokott segíteni egy kis kaja és utána rá egy pohárka rövid.
Talán nem kellett volna mondanom a rövidet, mert Réka megint azzal a kifürkészhetetlen tekintettel meredt rám, ezért gyorsan hozzátettem. – Persze lehet neked csak kaja kellene. Kérsz? Én is ennék, mert már délután egy körül jár és a reggelim se volt túl kiadós. Mozognom is kéne.
– Ok. Ha nem nagy gond akkor ennék valamit.
– Egyáltalán nem gond. Mit szeretnél? Szendvicset tudnék készíteni, meg rántottás sonkát, sajttal. Nem hiszem, hogy más van most itthon.
– Elég lesz a szendvics, ha nincs itthon salátád.
– Az nincs, de nem tart semeddig rendelni. Nem messze van egy kajálda és vállalnak házhoz szállítás is.
– Akkor mégis salátát szeretnék.
Rendeltem neki és ha már így alakult magamnak meg rántott húst. Azt imádom és ennyit megengedhetek magamnak. A lány közben is ideges maradt, de már nem rajtam akarta kitölteni a haragját. Csak magában füstölgött a hűtlen pasiján és Kamillán.
Miután ettünk, segített elpakolni az edényeket. Utálok mosogatni, ezért mosogatógépet vettem, szóval, csak törölgetni kellett, meg elrakni. Réka törölgetett.
Közben megszáradtak a ruhái. Szép tiszta lett és bár a viselet nem illett ahhoz, ebéd után mégis elmentünk sétálni. Közben megbeszéltük, hogy maradhat nálam ameddig akar, ha nem tud máshova menni, akár estére is, feltéve, ha nem zavarja, hogy meg kell osztani az ágyat velem megint, mert a fotelban nem vagyok hajlandó aludni. Azt mondta, hogy jó neki a padlón is, de arról lebeszéltem. Elég hideg az, mert nem is padló, hanem műmárvány. Tetszetős, de papucs nélkül még nyáron is fázik a talpam.
Hazatérve megszemlélte az ágyat és azt mondta: – Elég széles ez az ágy. Hát, ha már egyszer veled aludtam és nem bántottál…
– Ha megígéred, hogy jó kislány leszel és nem harapsz meg, akkor engem nem zavar – vicceltem vele, mert már meg mertem engedni magamnak ekkora bizalmaskodást, na meg hajnalban sem én másztam őrá.
– Szemét vagy – mosolygott és játékosan meglegyintett. – Azért köszi, hogy nem dobsz ki.
– Szívesen. – Nem tettem hozzá, hogy ilyen szép nőt sosem dobnék ki. Ha ezt mondom neki, talán megint arra fog gondolni, hogy azért hoztam hozzám, hogy akarok tőle valamit. Helyette inkább megkérdeztem: – Már nem vagy dühös Géza miatt?
– Nem. Túltettem magam rajta. Azt hiszem az önbizalmam nagyobb pofont kapott, mint amennyit számított ő nekem egyébként. Talán jobb is így. Lesz miért szakítanom vele.
– Én azt hittem szeretitek egymást.
– Ugyan! Ő sose volt szerelmes belém és most úgy érzem én is csak bebeszéltem magamnak. Mindenkinek szüksége van arra, hogy valaki szeresse, nem gondolod?
– De, de… Csak… Azért élni együtt valakivel, hogy…
– Nem éltünk együtt! – csattant fel, majd normális hangnemben folytatta. – Szerencsére nem bútoroztunk össze. Volt annyi eszem, hogy nem bíztam benne. A férfiak annyira megbízhatatlanok.
– Ha az is volt, jó volt vele, nem? Én nem maradnék együtt valakivel csak azért, hogy legyen valakim.
Pedig dehogynem! Csak eddig egy jelentkező sem akadt.
– Háát… Aki nagyon válogatós annak sose lesz senkije.
– Én hiszek a szerelemben. Meg szeretném azt hinni, hogy a nők megbízhatóak.
– Te nagyon romantikus alkat vagy – mosolygott rám őszinte tisztelettel. – De tudod… Az élet nem romantikus regény. Azzal kell beérnünk, aki van. Azért nem fogok mindent eltűrni. Mindennek van határa és észreveszem, amikor feleslegessé válok.
– Te? Felesleges? Bárkinél? Ugyan! Az lehetetlen. Persze aki ilyen gyönyörű, annak nincs nehéz dolga.
– Ne hidd. A szépség nem minden. Van amikor kifejezetten hátrány.
– Hátrány? Ez ugye nem komoly?
– De igen. Egyrészt sokkal több undorító féreg akar kikezdeni veled, ha picit is csinosabb vagy az átlagnál. Másrészt volt olyan pasi, akiről később kiderült, hogy szeretett volna velem ismerkedni, de nem hitte el, hogy megfelelne nekem. Pedig helyes fiú volt.
– De ha te erről tudtál, akkor miért nem kezdtél te vele, ha már helyesnek tartottad.
– Mert az udvarlás a pasik dolga. Én akartam vele beszélgetni, ismerkedni, ő viszont nem szólt hozzám. Azt hittem azért, mert nem tetszem neki. Aztán egy barátnőmnek elmondta, hogy a szépségem miatt nem mert hozzám szólni. Te érted ezt?
– Azt hiszem nagyon is. Te tényleg szép vagy amúgy.
– De te mégis beszélgetsz velem. És már régóta.
– Háát… Eddig nem igazán beszélgettünk. Csak amit muszáj volt a munka miatt. De tulajdonképpen semmit sem tudtam rólad. Géza sem akart mondani semmit, de ez érthető, mert a pasik nem szívesen tárgyalják ki az aktuális csajukat. Félnek attól, hogy más is kedvet kaphat hozzá – nevettem most én Rékára. – Az ex az más. De akkor meg sok nem hihető dolgot mondanak.
– Ebben lehet valami. Te mit szerettél volna rólam tudni? Nyugodtan megkérdezhetted volna.
Azt kétlem – gondoltam, mert most éppen az jutott eszembe mennyire szép lenne egy csipke hálóingben.
– Én mindent szeretnék tudni rólad, de biztos sok olyan akad, amit nem szívesen beszélnél meg velem.
– Ebben is lehet valami – fintorgott egy kicsit. – Habár ha már láttál olyannak, amilyennek még senki és mégse utálsz, akkor mindent elmondhatok neked.
Ezt a felajánlkozását nem hagyhattam ki és igyekeztem kifaggatni őt, de azért olyan módon, hogy ne vallatásnak vegye. Elmondtam például, hogy a kedvenc színem magamon a barna, de a lányokon sokkal jobban tetszik az élénk színű ruha. Olyan lilás árnyalat, ami éppen rajta van, az neki tényleg jól áll. Említettem neki a kedvenc ételem, filmem, íróm és a műfajt is amit kedvelek, meg azt, hogy a horrort utálom és filmen kifejezetten visszataszítónak tartom, mert tudom, hogy csak a hatás kedvéért csinálják, az életben viszont minden erőszakot megvetek.
Egy-egy mondatom után meg-megálltam, időt hagyva neki arra, hogy válaszoljon, ha akar. A kedvenc színét illetően meg is adta egyből a választ; tényleg a lila a kedvence. Az erőszakkal kapcsolatos gondolataimra csak bólogatott, hát nem firtattam. Az étkezési szokásáról már ő vallott bővebben és megtudtam, hogy az alakja miatt tart szinte állandó diétát, azaz majdnem csak salátán él, pedig imádja a csokit és más édességet is, csak nem mer enni, mert hizlal.
– Értem. Attól félsz, ha picit teltebb lesz az alakod, majd nem fogsz tetszeni a férfiaknak – szögeztem le, mert nekem az egészből ez jött le.
– Egyáltalán nem így van. Önmagamnak nem tetszenék, ha dagadt lennék. Na jó, az se mellékes, hogy a pasik mit látnak ha rám néznek. Tényleg! Neked mi tetszik egy nőben?
– Hogyhogy mi?
– Hát mit nézel meg egy nőn elsőnek és mi alapján döntöd el, hogy szépnek tartod-e vagy nem?
– Ez sok egy kicsit egyszerre. Nem fáj már a fejed? – kérdeztem, mert terelni akartam. Hogyan lehet elmondani egy nőnek, hogy én minden nőt istennőnek tartok, bármilyen alakja is van? Ez most így fura? Pedig én minden nőben találok valami szépet, izgatót…
– Kösz, így, hogy veled beszélgetek elvonja a figyelmem és már nem is érzem. Nagyon. De… Ebéd után ajánlottál egy gyógyszert erre – mosolygott pajkosan. – Te tényleg szoktál egy nehéz nap után piálni?
– Nem piálni, csak egy jó kaja után általában felhajtok egy rövidet. Nagyapám szokta mondani, hogy kutyaharapást szőrivel és nekem bejött.
– De ma nem ittál, igaz?
– Nem akartam, hogy rosszul legyél miattam.
– Édes vagy. Na, kipróbáljuk azt a módszert? – nevetett rám.
– Kérsz egy felest? – nevettem vissza önfeledt vigyorral.
– Aha. Mid van? – kacsintott Réka.
– Nincs túl nagy választék. Barack pálinka és whisky. Melyik legyen?
– Amelyikből te is iszol. Mert ugye koccintasz velem? – mosolygott negédesen.
Lehet egy ilyen meghívásnak ellenállni? Még akkor se tehetem, ha az én piám megy rá. Nagyon megkedveltem erre az időre, úgyhogy már ezt sem sajnáltam volna tőle, meg semmit sem. Ok, a csókot régebben se, meg sose sajnáltam volna tőle.
– Akkor kapsz egy kis old scotch-ot.
– Ó. Ilyen márkás piád van? Nem félsz? Lehet megiszom az egészet – kacagott most ő is önfeledten. Annyira szép, amikor nevet. Kedvem lenne megpuszilni, de azért azt így most nem mertem.
A pusziról azért nem tettem le, mert amikor koccintottunk odahajoltam és esetlen puszit nyomtam az arcára. Nekem ez is nagyon jól esett, de arra számítottam, hogy majd megszid érte.
– Ezt miért kaptam? – kérdezte mosolyogva. Nem lepődött meg és nem látszott, hogy haragudna.
– Úgy tudtam koccintáskor adnak puszit az emberek egymásnak. Tudod… Pertu vagy ilyesmi.
Erre már nagyot nevetett.
– Most jut eszedbe tegeződni velem? A pertuivás amiatt van.
– Most, hogy így mondja hölgyem – kacsintottam és még egy puszit nyomtam az arca másik oldalára. – Na, akkor most már: szia – emeltem az üres poharat zavaromban rá.
Nevetve puszilta ő is meg az arcom. Jobbról, balról, majd nem állt meg mert enyhe puszit nyomott a számra is. Csak éppen hogy érintve ajkunkat, de lemerevedtem. A hajnali csók közben nem láttam a szemét de most igen és ez, meg a puszi együtt teljes merevedést okoztak. A testem minden pontján merev lettem, de annyira, hogy csak a gatyámban mozgott a farkam, máshol mozdulatlan maradtam. Valószínűleg az arcom is, mert Réka mosolyogva ijedtséget színlelve legyezett el a tenyerével előttem. Legszívesebben belecsókoltam volna abba a tenyérbe. Még soha nem éreztem ilyet. Kívántam már meg nőt és tudtam milyen reménytelenül vágyakozni valakire, de ez más volt. Biztosan nem szerelem, de mégis jobb, mint eddig bármikor. Talán a mosolya tette. Reményt adott, de persze tudtam, hogy semmi olyat nem akarhat ő tőlem. Csakhogy mire ezeket realizáltam magamban eltelt pár pillanat. Talán egy perc is, mert Réka még mindig mosolygott, de témát váltott. Vagy inkább visszatért a régihez.
– Nem felejtettem ám el, hogy nem válaszoltál a kérdésemre.
– Öhm.. Melyikre gondolsz? Várj kitalálom. Kedvenc szín? Megvolt. Kedvenc étel? Megvolt. Kedvenc autómárka? Az is…
– Kedvenc barátnő? – vágott a szavamba.
– Már mondtam, hogy szingli vagyok.
– Igen, de… Milyen lenne az ideális nő számodra? Vagyis… Ott tartottunk, hogy mit nézel meg egy nőn, ami alapján eldöntöd szépnek tartod-e. Az arcát? A mellét? Vagy a fenekét?
Mosolyogva kérdezte, és mivel nem tágított muszáj volt kirukkolnom valamivel. Elgondolkodtam ezen és felidéztem egy képzeletbeli nőt, akit sosem láttam.
– Ok. Játsszuk azt, hogy meglátlak téged úgy, hogy előtte sose láttalak. Messziről egy egész alakot látok. Se arc, se mell, se más nem kivehető, mondjuk ködös idő van.
– Vagy csak a fejedben van köd – kacagott a saját gondolatán, amin én is mosolyogtam.
– Ha ködös lesz tőle az agyam, akkor már egy pont oda. De olyankor egészen csak a női alakra koncentrálhatok, igaz? Arra, hogy mennyire nőies.
– És mitől lenne egy alak olyan? Nagy csípő, nagy cicik?
– Messziről az még nem látszik. Egy homokóra hasonlat lenne az ideális, de nyilván nem minden nő olyan, viszont ne keltse bennem azt a benyomást, hogy férfias, meg azt se, hogy ne tudjam eldönteni róla, hogy pasi-e vagy nőci. Érted?
– Igen, eddig megvan. Na és ha közelebb ér? Úgy értem láthatsz mindent rajta. Nőiest mondtál, hát legyen rajta mini szoknya és top, azokban mindene látszik szépen, mint egy kirakatban.
– A ruha az amit legutoljára nézek meg. Ha amúgy tetszik valaki, akkor mindegy milyen a ruhája.
– Ok, már értem miért feleltem meg neked sétára estélyiben – hallatott ismét olyan féle kacajt Réka, amivel engem eddig is megbabonázott.
– Azért nem árt néha alkalomhoz illően öltözni, de egy sétára megfelel az estélyi nappal is. Különösen, ha a viselője ilyen szép mint te.
– Ez nem ér! – csapott a vállamra egy kicsit a lány. – Még nem mondhatod, hogy szép, mert nem folytattad mit néznél meg rajtam, ha én közelednék hozzád ismeretlenül.
– Jól van. Hát amikor közelebb ér én elsőnek a szemét nézem meg mindenkinek. Mindegy férfi, vagy nő, mert a szem a lélek tükre és sok mindent elárul.
– A férfiaknál neked mit?
– Hát például, hogy be akar-e nekem húzni egyet – vigyorogtam rá.
– Olyan is lehet?
– Pasik között zömmel csak ez lehetséges. Elsőre. De igazából a legtöbb nem akar bántani, viszont fel tudom mérni a pillanatnyi lelkiállapotát és tudni fogom kell-e tőle tartanom.
– Aha. Ez is világos. És a nőknél? Mit árul el az én szemem?
– Öhm… A nők szeméből nem tudok olvasni – hazudtam. Pedig sajnos a legtöbb estben szánalmat tudtam csak felfedezni. Azért valahogy muszáj volt folytatni. – De a lányok szeme is sok minden elárulhat, ha rám néz és én rá.
– Például mit?
– Például, hogy elfogadna-e engem barátnak. Ha nagyon nem tetszem neki biztosan utálkozó szemeket mereszt rám, de ha már semlegest az is vigasztaló tud lenni. Érted. Ha nem túl elutasító…
– Aham. Ez is világos, bár… Mindegy. Na és azután? Mondjuk tetszik neked a szeme. Tényleg. Mitől szép neked egy nő szeme? Ha nagyon ki van kenve, vagy?
Értékeltem a váltást, mert erről már tudok beszélni, úgyhogy nem is hagytam befejezni.
– Egyáltalán nem tetszik a túl sok smink. Se a szemen, se az arcon. Egy vékony szempillaspirál és egy kis kontúr az ajakra, meg némi arcpirosító vagy olyasmi. De ha nagyon ki van húzva a szeme alatti rész az szerintem nem szép. Bár biztos van olyan nő, akinek jól áll az is, de annyira kurvás lesz tőle mindegyik, hogy inkább ne. Bocs, tudom, hogy te szoktál szemhéjfestéket is használni és jól áll, mégis jobban tetszel amikor csak a spirált használod. Akkor olyan… Cicás lesz a szemed és az nagyon vonzó.
–Ó… Van abban valami amit mondasz. Tudod minden embernek vannak a bőrén pórusok, ráncok, és ha nagyon szépek akarunk lenni, akkor azt nap közben alapozófestékkel szoktuk eltüntetni. Erre jöhet rá az arcpír.
– Semmi bajom a természetes arcszínnel és bőrrel.
– Ok, ezt nem hittem, hogy érted, de folytasd, jó? Arc és szem megvizsgálva. Akkor az enyém tetszik? – kérdezte Réka évődve.
– Igen – feleltem őszintén, mert tényleg szép az arca. Fitos orr, arányos fülek, csábító szemek és csókos, pici száj, amibe pont befértem hajnalban. Erre gondolva megint zavarba jöttem és ezt palástolandó beszélni kezdtem. Meglepett engem a saját ilyetén reakcióm, mert másoknál amikor zavarba jövök, elakad a szavam. Régebben Rékával is, de most nem. Nem is tépelődtem ezen.
– Azért nagyon fontos az arány. Ha egy nőnek szép a szeme és mellette sasorra van, akkor az annyira nem tetszik.
– Értem. Nekem nincs sasorrom, ugye?
– Nincs. Csinos arányos, mondhatnám aranyos pofid van.
– Köszi. Mondd tovább – kérlelt mosolyogva, miközben leültetett az ágyra és hanyatt fekve az ölembe hajtotta a fejét úgy felnézve rám. Ettől megint zavarba kellett volna jönnöm, hiszen érezhette fejével a keménységet a combomon, de ennek semmi jelét nem adta. Nem nyomta közben a farkam, bár hozzásimult a kobakja, mégse volt fájó, vagy kellemetlen és ez olyan bensőséges hangulatot kölcsönzött ennek a helyzetnek amilyenre mindig is vágytam, de soha senkitől nem kaptam meg. Kezdtem magam úgy érezni, mintha egy barátommal beszélgetnék. Felszabadultabb lettem, bár teljesen tudatában voltam a nőiességének. Hogyan is felejthettem volna el, amikor még mindig az egyetlen ruhájában volt, abban az estélyiben, ami a szép, formás melleit majdnem teljes egészében engedte láttatni. Nagyot nyelve pillantottam félre és rátértem arra, ami előttem volt.
– Hát ugye a szem és az arc után meg szoktam én is nézni a nők cicijét.
– Kislányoknak van cicije. Nekem már kifejlett mellem van – vágta be a durcit és öltötte rám fektében a nyelvét, amiről az jutott az eszembe, hogy de megnyalogatnám én azt! Persze nem tettem, de a gondolatra még keményebb lettem. Ezt talán észlelte is, mert mosolyogva megmozgatta a fejét rajtam.
– Rendben. Akkor a mellét nézem meg – egyeztem bele.
– Na és ilyenből mi a kedvenced? – kérdezte és rátette a tenyerem a sajátjára, majd rögtön el is tolta onnan.
Ez a lány most incseleg velem? Ilyet se tett eddig senki sem, de nagyon tetszett. Talán lesz folytatás. Hm. Jó is lenne – gondoltam, de még mindig nem volt akkora önbizalmam, hogy elhiggyem egy ilyen csodaszép nő akarna engem. A hajnali elutasítás jutott eszembe, amikor ijedt, félig irtózó pillantást vetett rám és elkedvetlenedtem.
– Nagyon szép melleid vannak.
– Nahát! Azt hittem csak az egyik tetszik – nevetett Réka. – Hajnalban csak a balt simogattad, azt részesítetted előnyben, hát arra gondoltam, hogy a másik nem a kedvenced.
Ha ezt így folytatja lehet megerőszakolom – gondoltam, bár nem hittem, hogy valóra merném váltani ezt, még úgy se ha megkérne rá. Csak tudnám miért húz, ha nem akar semmit tőlem? Azért belementem a játékba, mert egyre inkább élveztem, még így is, hogy tudtam nem kaphatom őt meg. Őt sem. Nem mintha akkor bárki más eszembe jutott volna.
– Talán ha folytatjuk és azt tehetek amit nem mertem, akkor bebizonyíthattam volna, hogy igenis mindkettő szép.
Ez nem én vagyok! Ilyet eddig sose mertem mondani senkinek, de Réka csak nevetett. Egyre jobban kedvelem ezt a lányt. Talán mégis átértékelem a házasságról alkotott nézetem. Bár nem hittem, hogy ha megkérném a kezét igent mondana emiatt mertem eljátszani egy pillanatra ezzel a gondolattal. Ezzel egyidőben újra érezni véltem azt a kellemes csodálatos érzést, amikor hajnalban egy pillanatra benne voltam. Átkoztam is magam, hogy elrontottam.
– De amúgy milyen típusú mellek tetszenek? Méretre, alakra? Hm? – kérdezte álmodozva és a kezével végig simított egy pillanatra a sajátján, majd vissza ejtette maga mellé és érdeklődve nézett fel a szemembe..
– A forma az mindegy. Méretre? Hm. Talán az is mindegy. De azért nem tetszenek annyira a nagyok. A hatalmas dinnyék, már inkább tehénre emlékeztetnek, mint emberi nőre. Persze van, aki nem tehet róla és ha természetesen nagy és rugalmas, akkor talán az sem zavarna, de nem az a kedvencem. Viszont az feltétel, hogy ne csak szép és rugalmas legyen, hanem érzékeny is. Imádnám azt érezni, ha az érintésem miatt megremeg egy kicsit a tenyeremben. Az se baj, ha nagyon. Elég részletes voltam?
– Öhm… Majdnem. Ezek szerint szeretnéd simogatni a neked tetsző melleket, de mást nem.
– Állj, állj! – nevettem rá. – Nem azt tárgyaljuk ki, hogy mit tennék vagy mit nem, hanem, hogy mi tetszik, vagyis tetszene egy képzeletbeli nőn, igaz?
– Igaz, de mégis. Velem mit tettél volna, ha… – és itt félbehagyta legalább annyira, mint ahogy hajnalban abbahagytuk, amit véletlenül tettünk.
– Az attól függ. Bármit, amit engedtél volna, vagy amit csak akarsz. Bármit amiről azt éreztem volna, hogy neked tetszik.
– Ó. Ok. Akkor játszunk tovább.
– De ez így nem ér. Te megtudod minden titkomat, miközben rólad semmit sem tudok meg.
– Akarod tudni, hogy én mit értékelek egy nőben? – nevetgélt úgy mint aki zavarban van. Nem pirult el, csak a hangsúly…
– Nem arra gondoltam. Hanem, hogy neked mi tetszik a pasikban.
– Háát… Kinézetre olyan sokfélék vagytok, hogy majdnem mindegy lenne a testalkat. Inkább az számít lélekben milyen. Mit tud nyújtani nekem. Érted?
– Nem egészen.
– Ok. Legyen humoros, kedves, őszinte és beszédes, meg éreztesse velem, hogy csak én tetszem neki. Jól van. Megnézhet másokat is, másképp nem fogom tudni, hogy csak engem akar, de ne legyen hűtlen mint Géza. Igen, a hűség az nagyon fontos. Alap. De a többi is lényeges.
– Öhm… – bizonytalanodtam el, mert látszott a lányon, hogy kezd visszaesni és az előbbi évődő, bensőséges hangulatot szerettem volna megőrizni. – Arról beszéltünk, hogy kinézetre ki tetszene. Én se a belső tulajdonságokat írtam le.
– Persze, mert a pasik nem is aszerint döntenek. A legtöbb férfi úgy gondol a nőkre, mint hisztis picsákra és nem ért meg egyik sem minket.
– Ami azt illeti némelyik nő tényleg olyan. Hisztis picsa, de biztos annak is megvan az oka. Viszont szerintem bárki tud másmilyen lenni. Hozzáállás kérdése és úgy gondolom, hogy ez olyan adok-kapok dolog. Tudod… Olyan a fogadj-isten, amilyen az adjon-isten.
– Ez is nagypapád mondása? – nevetett Réka.
– Igen. Ő nagyon okos és szellemes volt. Kedvelted volna.
– Biztosan jó pofa volt. Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg. De igaza volt ebben is. Látod mi is nemrég még milyenek voltunk? Most meg nagyon kedves vagy és jó veled.
– Eddig nem voltam kedves? – tettettem a sértődöttet.
– Háát.. Talán igen, de nem olyannak láttalak.
– Csak mert nem ismertél.
– Most se ismerlek. Nem is lenne jó, ha mindent tudnék rolád. Nekem az is kell, hogy egy pasi legyen izgalmas. Tudjon megújulni és mindennap újat mutatni.
– Nem hinném, hogy minden arcom tetszene – kajánkodtam vele.
– Lehet. De ha nincs eső, nem tudok örülni az utána következő napsütésnek sem annyira. Na, folytatod? Én már elmondtam.
Nem akartam kedvét szegni és a hangulatot elrontani azzal, hogy ellentmondok neki, hiszen a férfiak kinézetéről igazából nem is mondott semmit.
– Rendben. Akkor a cickók is kitárgyalva. Mi marad még?
– Menj lejjebb. – mondta, majd jónak látta hozzátenni, hogy: – Gondolatban.
Ha tudná, hogy még gondolatban is csak nehezen merek tovább menni…
– Akkor marad a hasi.
– Ugyan! Mi szép lehet egy nő pocakján?
– Az legalább annyira lehet szép és szexi, mint a karja, tenyere…
– A tenyerem szexi? – vihogott a csajszi.
– Aha. Igenis szexi egy szép női kacsó. Egy olyan tenyér, ami forró és mégis puha. Kellemesen tud érinteni, simogatni…
– Én jól csináltam hajnalban?
Most már biztos voltam abban, hogy kacérkodik velem. Mi másért juttatná eszembe a hajnali dolgokat. Csak egy kicsit lettem rá mérges, amiért játszik velem. De ezt a játékot is ketten játsszuk édesem! Ó, nem is az enyém és mégis… Majd adok én neked!
– Igen nagyon jól – feleltem mélyen a szemébe nézve és picit az arcomat is közelebb toltam az övéhez. Épphogy csak egy picit. Egy centit, vagy annyit sem… – Te nem is tudod mennyire csodás érzést okoztál, amikor átfogtad a markoddal a faszom. Csodás volt és forró, mégis puha. Egészen mint egy kiscica talpa lehetne. Vagy mint egy babapopsi?
Arra gondolva mondtam ezeket, mert azt reméltem, hogy majd zavarba jön és elpirul. Ok, pici pirosság megjelent, de nem látszott rajta zavar.
– Nem is tudtam, hogy te vagy – közölte Réka vigyorogva, amivel talán el akarta venni a kedvem. Azt nem volt bátorságom megkérdezni, hogy mi lett volna, ha tudja.
– Ettől még nagyon kellemes volt és most amúgyis csak elméleti kérdést vitatunk meg – visszakoztam.
– Aham. Elméletit. Bár a gyakorlatból vett példával illusztráltad az érzést – nevetett.
– Na és neked milyen érzés, amikor megfogsz egy faszt?
– Ejnye! Ne légy ilyen vulgáris. Elmegy a kedvem a játéktól.
– Te kezdted. – Fogtam volna bele az ellenkezésbe, de meggondoltam magam, mert beláttam, hogy ezzel tényleg befejeződhet a játék, ami miatt ez a bensőséges hangulat is. Igaz, hogy egyre forróbb is lett a levegő, de azt sem bántam, sőt!
– Ott tartottunk – visszakoztam hát –, hogy egy szép női kéz lehet szexi. Na meg a pocak is.
– De komolyan! Egy nő hasa az nem szexi! Izgató is attól lehet, mert közel van a vágyaitok tárgyához, igaz?
– Tévedsz, mert nemcsak attól. Igaz, hogy közel van, de önmagához is szexi. Elmagyarázom. Egy ember hasa – bárkié – lehet sovány, kövér és átlagos. Na ezek így nem szexik. Az a női poci, amelyik nem túl hájas, maximum annyira, hogy látszanak rajta az izmok amikor mozog, na abban éppen az a szexi. Érted?
– De egy has általában nem mozog.
– Általában nem. De ha ránézek és látom az izmokat rajta, akkor már attól szexinek tartom, mert elképzelem, ahogyan mozog.
– Disznó! – kacagott Réka.
– Látom megértettél – viszonoztam a nevetését.
– Ok. Tovább. Bár tudod… Nem értem miért kell a szexinek a szexhez köze lennie?
Egy ennyire okos nő egy ilyen buta kérdéssel… Tuti csak engem akar vizsgáztatni. Hát legyen.
– Azért mert mindennek van rendeltetése és célja. A rendeltetést nem én határozom meg, de a célt igen. Egy női mell rendeltetése ugye nem a szex, de ha az én célom azzal a nővel maga a szex, attól már szexi lehet, igaz?
Elgondolkodott és igyekezett e gondolkodásmenetben hibát találni, de persze sikertelenül, így rám hagyta.
– Okos. Na, folytasd tovább.
– Nincs tovább.
– Hogyhogy nincs?
– Csak nincs – kötöttem az ebet a karóhoz. – Ugye lenne még a popsi, a combocska, meg a lábfej. Vannak pasik, akiknek van lábfétisük, de nekem nincs. Biztosan jól esne simogatni ott is, de ha választani lehetne, akkor inkább a comb lenne a kedvenc, amire ugyanaz vonatkozik, mint a pocakra. Nem baj, ha picit vaskosabb, de látszódjon rajtuk az izmok játéka. Vagyis egy combocska is akkor szexi, ha nem túl hurkás. És itt a vége!
– Na, de… A fenekem nem lehet szexi?
– Hát de, viszont ugyanazok a kritériumok alapján, mint egy pocak.
– Azért ott mégiscsak több van, mint egy hason? – méltatlankodott Réka.
– Ugyan miért lenne több?
– Csak mert… Ott van még a punci. Azokból is több fajta van. Melyik tetszik?
– Na, ezért mondtam, hogy vége.
– Mert nem tetszik egyik se? Vagy mindegyik?
– Nincs viszonyítási alapom – mondtam szomorúan. El is vette a kedvem egyből a témától. – De ugye most nem kezdesz el sajnálni? És légy szíves maradjon ez kettőnk között. Ok?
– Öhm… Ezt úgy érted, hogy…
– Igen, úgy. De tényleg. Hagyjuk ezt már. Beszéljünk másról. Vagy inkább aludjunk. Fáradt vagyok – füllentettem csak hogy szabaduljak a kellemetlen szituból, hiszen beismertem, hogy szűz vagyok. Nem kellemes bár eddig annyira nem zavart, csak titkon vágyakoztam rá, hogy legyen valakim végre, de nem a szex volt az elsődleges. Inkább olyan valaki kellett volna, akivel azt is lehet és jó lenne, de még főbb, hogy megértsen és elfogadjon engem olyannak amilyen vagyok. Hát nem erre vágyik mindenki?
– Rendben. Megőrzöm a titkodat. Köszi, hogy beavattál, bár nem gondoltam volna.
– Miért? Talán a korom miatt? Hidd el, ha találtam volna egy olyan lányt, aki elfogad engem már nem ez lenne a helyzet velem. De csak azért fizetni egy nőnek, hogy szexeljek, az nem én vagyok. Akkor már azt is tudod miért nem akartalak volna leitatni és miért nem erőszakoltalak meg éjjel. Persze lehetnék titokban perverz. De attól, hogy megnéztem pár pornó videót még nem leszek az. Más viszonyítási alapom pedig nincs az értékelés folytatásához.
Ezzel befejeztem a beszélgetést. Felálltam és kimentem a konyhába Rékának felajánlottam egy fürdőlepedőt és a fürdőszoba elsőkénti használati jogát.
Később külön takaró alatt aludtunk el, kerülve ezt a témát. Sőt másról se nagyon beszélgettünk. Én zavaromban, Réka meg ki tudja min gondolkodott, de örültem, hogy hagyott.

Reggelre ismét úgy ébredtem, hogy hozzám bújt. Emiatt persze megint kemény lettem, de most észrevettem, hogy mélyen alszik és sikerült lepakolnom magamról óvatosan a kezét-lábát, majd kisurranva a fürdőbe magamra zártam és rá gondolva masztiztam egyet. Nem azért mentem ugyan ki, de ahogy pisiltem és megérintettem magam, újra felállt. Arra gondolva mennyire kényelmetlen lehet ez neki, inkább kiveretem. Na meg nekem se lenne kellemes egész nap álló fasszal járkálni, márpedig esélyes, hogy nem lankad le, ha a közelemben van a lány. Minden testrészét végig gondoltam, ami téma volt este közöttünk és összehasonlítottam az ideálommal. Réka minden ismert testrésze megfelelt a kívánalmaimnak. Eszembe jutott újra az a csodálatos pillanat, amiben részem lehetett vele. Egyszer az életben. Nem is gondolhatok többre, pedig előző nap amit megismertem belőle az is tetszett. Humoros, életvidám és okos lány. Ráadásul elég érzékeny is lehet, de nem nagyon, ha olyan gyorsan túltette magát Gézán. Igaz ugyan, hogy Kami vette fel elsőre, de később Géza megpróbált visszahívni a mobilomon, ami éppen Réka kezében volt és ő mérgében kinyomta.
Másnap mégis elkísért az autó tisztításakor én meg közben őt egy barátnőjéhez, akitől sikerült kölcsönkérnie pár ruhát és a boltban vásároltunk neki tisztálkodószereket. Ugyanis úgy döntött, hogy nem megy szülei után, de csak akkor, ha befogadom őt pár napra. A feltételek ugyanazok: nem zavar engem és én is hagyom őt dolgozni a laptopomon, amit kölcsön adtam neki.
Így voltunk még két nap és közben egy alkalommal, mikor Géza hívott engem Réka átvette és közölte vele, hogy szemét alak és szakít vele. Aztán visszaadva nekem nem foglalkozott tovább azzal a kapcsolatával. Géza persze rám fújt: – Szemét vagy, tudod? Csak arra kértelek, hogy haza vidd, nem azt, hogy megdugd!
– Nem is… – kezdtem mentegetőzni, de ekkor Réka bekiabált: – De igen! Tudd meg, hogy jól megbaszott, úgy ahogy te sose tudtál. Én meg üdvözlöm Kamillát!
Ezzel – mint aki jól végezte dolgát –, kikapta a kezemből a mobilt, kinyomta és odadobta az ágyamra „Bocsi!” felkiáltással. A telefonért nyúltam. Meg akartam magyarázni Gézának, hogy Réka csak azért mondta neki ezt, hogy megbántsa, de a lány könnyes szemmel kérlelt, fenyegetőzött: – Légy szíves ne hívd vissza azt a szemét állatot. Ha megteszed itt hagylak!
Elsősorban a könnyei hatottak rám. Nem akartam, hogy még jobban megbántódjon, és az borítékolható volt, hogy Géza nem fogta volna vissza magát. Az is sokat nyomott a latban, hogy nem akartam, hogy elmenjen. Igaz, nem volt közöttünk semmi. A reggeli és az esti üdvözlőpuszi ugyan rendszeressé vált közöttünk, mert mindkettőnknek kellett ez és jól is esett, de ennél tovább egyikünk sem ment. Ártatlan arcra adott puszik voltak ezek egy-egy ölelés kíséretében. Nem tagadom nagyon jól esett ez a baráti ölelés és nem szégyellem azt sem, hogy minden alkalommal felállt tőle a farkam, mégse mondtam neki soha, hogy lehetne hálásabb. Barátként tekintettem rá. Olyan barátnőre, akivel mindent megbeszélhetek, de szex nincs vele. Így volt kényelmes, mert nem éreztem iránta szerelmet. A testi vágy nem azonos azzal szerintem és ez utóbbit tudtam kezelni. Nagy gyakorlatom volt az eddigi magányban. Egy nővel így együtt élni mégis jó volt. Az első éjszaka minden emlékképe halványodott az idő múlásával, helyébe egy okos, csinos barátnő maradt, akivel társalkodni és hülyülni, meg együtt dolgozni is jó. Pár programot ő javasolt, máskor én kezdeményeztem hogyan szeretném, ha eltöltenénk a délutáni szabadidőnket, vagy éppen az estit. Elvittem vacsorázni és táncoltunk is. Vele már nem éreztem feszélyezve magam. Bemutatott pár barátnőjének is és érdekes módon azt tapasztaltam, hogy akik addig átnéztek rajtam akkor, amikor Rékával voltam jócskán megnéztek, sőt, volt akinek a szemében tetszés csillogását láthattam. Azt ugyanis megfigyeltem, hogy egy nő szeme akkor csillan fel, amikor hirtelen valami nekik tetsző dologra lesznek figyelmesek. Nem feltétlenül csak férfiakról van szó. Ugyanúgy felcsillan a tekintetük akkor is, ha egy szép ruház, vagy karkötőt látnak hirtelen meg. Önmagamra nem gondolhattam ékszerként, de azért tetszett az a pár csillogó tekintet. Ezekben az esetekben Réka mindig megfogta a kezem és rám mosolygott, majd a barátnőjére. Ezt ugyan nem tudtam értelmezni, de a barátnői ilyenkor pár udvarias mondatot váltva velünk, magunkra hagytak.
Mások folyton panaszkodtak a barátnőikre, feleségükre, hogy a nőik szanaszét hagynak a házban mindent, még a tisztasági betétjeiket is. Réka betartotta amit ígért. Nemhogy rendetlenséget nem csinált, még takarítani is segített. Eleinte nem hagytam, mert nem olyan nagy ez a lakás, elbírok én vele. Ráadásul ő a vendégem és egy szállodában se várják el senkitől, hogy takarítson maga után. Réka ekkor eleinte lopva kivitte a szemetet a kukába, majd amikor látta, hogy észreveszem nem titkolózott tovább. Mondtam neki, hogy nem kell, mire ő azt válaszolta, hogy a barátok ennyit megtesznek másutt is egymásnak.
A fürdőt is beosztottuk. Néha viccesen kilesett, hozzátéve, hogy: – Kukucskálni tilos!

Miután szülei egy hét múlva hazaértek Rékát három napig nem láttam, csak online. Akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen mi volt amit a leginkább szerettem. Amíg ott volt nem tűnt fel mi változott meg. De már távozását követő második nap rádöbbentem, hogy a lány illata volt az. Ugyanis már másnap kezdett gyengülni, de ebből nem jöttem volna rá, csak akkor, amikor egy ott felejtett viseltes farmerját szórakozottan bedobtam a mosógépbe. Akkor éreztem valamit, és kikaptam a gépből, majd az orromhoz emelve letettem és tovább szimatoltam. Átmentem a hálóba és egyből megéreztem Réka hiányának okát. Az illata volt, amit nem találtam. Hogy megbizonyosodjak erről az ágynak ahhoz az oldalához léptem, ahol ő szokott aludni és lehajolva mélyet szippantottam. Igen, ott volt az illata és már tudtam, mi volt az ami távozása után a hiányérzetet okozta.
Rádöbbentem, hogy mennyire sivár lett az életem. Ez az illat kell nekem! Talán majd holnap megkérem Rékát költözzön vissza. Talán előbb kellene, mert úgy éreztem, hogy az illata gyengülésével kínzó szomjúság tör rá, légszomj gyötört, nem kaptam levegőt.
Ez így nem mehet tovább! Felhívtam.
– Szia Réka.
– Szia Dani! Mi tartott ennyi ideig? – kérdezte nevetve a mobilba.
– Hogy? Mi az, hogy mi tartott ennyi ideig?
– Tudod arra gondoltam, hogy már másnap felhívsz és… Na, de ezek szerint nem is azért hívtál. Mit akarsz? Munkaügy?
– Nem, dehogy. Csak… Nem kapok levegőt.
– Rosszul vagy? Ó, te szegény! Mit tehetek érted? Hívjak neked mentőt?
– Nem az nem kell. Nem az kell!
– Persze. De buta vagyok, annyira nem lehetsz rosszul ha engem elértél, őket is hívhattad volna. Vigyek neked enni, vagy gyógyszert?
– Aha. Az kellene. Eljössz?
– Ok. Mindjárt megyek. Nem vagyok messze. Milyen gyógyszer kellene?
Hát te! De ezt nem mondhatom neki, mert el sem jön és akkor nem lesz illatfelhő.
– Fájdalomcsillapító?
– Jó, majd viszek aszpirint.

5 perc múlva már érezhettem az illatát. Puszival köszöntöttük egymást szokás szerint de talán picit hosszabbra sikerült az ölelésem, mert egy idő után nevetve bontakozott ki a karjaimból.
– Eressz el! Megfojtasz – sóhajtott, de utána kacagott és kaptam még két puszit. Jobbról-balról.
– Ez hiányzott már. De nagyon – sóhajtottam most már megkönnyebbülten én is.
– Hoztam aszpirint. Hiányoztam? Én vagy az aszpirin? - kacsintott rám folyamatosan mosolyogva. Egy rövid egybe részes ruhában volt, alatta nem tudtam kivenni mit viselt, mert a ruha nem volt átlátszó anyagból, de nagyon csinos volt. Szempillaspirál és aligsmink volt rajta, a szájfényen kívül nem volt rúzsnak sem nyoma. Egyszerűen csodálatos volt és azonnal elmúlott minden fájdalmam, minden bajom.
– Köszi, de nem kell aszpirin. Te hiányoztál.
– Ó! Azért ezt beteszem a gyógyszerszekrénybe, hátha… – mondta és miután visszatért a fürdőszobából komolyan kérdezte.
– Jobban vagy már?
– Igen. Kösz, hogy eljöttél. Ki fogsz nevetni, de… Tudod mire jöttem rá?
– Hm?
– Butaság, de hiányzott az illatod.
– Hogy mim? – kuncogott.
– Mondtam, hogy ki fogsz nevetni. Pár napja még minden jó volt, aztán mikor visszamentél anyudékhoz éreztem, hogy valami nem stimmel. Aztán egyre rosszabb lett. Nemrég jöttem rá, hogy az illatod hiányzik, ami már alig lett érezhető mára.
Ettől eléggé zavarba jöhetett, de nevetve kivágta magát: – Nos, most már itt vagyok. Szagolgathatsz ha ez hiányzott.
Magam is meglepődtem, de nem tudtam türtőztetni magam. Hozzá léptem, gyengéden átöleltem, az orrom a hajába fúrtam és mélyeket sóhajtottam. Réka meglepődött, de nem tolt el magától, sőt, egy idő után belesimult az ölelésembe. Nem sokra rá a hajam simogatta, mint egy anya a gyermekének.
– Itt maradnál velem? – suttogtam a hajába.
– Költözzek ide?
– Igen, az jó lenne – néztem a szemébe. Abból próbáltam kiolvasni mennyire tartja ő ezt jó ötletnek. Mosolygott, de csak kíváncsiságot és melegséget láttam benne tükröződni.
– Öhm… Szerelmes vagy belém?
– Sajnálom, de azt hiszem, hogy nem. Ne érts félre. Szeretlek és hiányzol, de… Nem járunk és szex sem volt köztünk.
– Akarsz szexelni velem? Ahhoz tényleg járnunk kéne.
– Látod? Ez itt a probléma. Nem lehetek szerelmes, mert nem is járunk, meg szex sem volt és…
– És?
– Egy újabb butaság. Néha úgy érzem mindig is ismertelek, néha meg azt, hogy semmit sem tudok rólad. Ha nem vagy velem úgy érzem megfulladok. Mostanában nem találkoztunk és…
– De találkoztunk! A munkahelyen is összefutottunk.
– Az nem ugyanaz! Nem tudom megmagyarázni, de ott nem éreztem olyan jól az illatod, mint amikor kettesben vagyunk itthon.
– Itthon. Hm. Sokat kérsz tőlem.
– Csak annyit, hogy maradj velem.
– De ha nem vagy belém szerelmes nem költözhetünk össze Dani. Sajnálom. Te mondtad, hogy szerelem nélkül nem szabad össze bútorozni.
– Meg akarsz ölni? Nem érted, hogy ha nem vagy itt és nem érzem az illatod, akkor megfulladok?
Megint elnevette magát. Na, szép! Én dühös vagyok, mert nem akar maradni ő meg kinevet. Mérges lettem rá és muszáj volt tesztelnem mit érzek. Megragadtam egyik kezemmel a derekát, magamhoz húztam és erősen tartottam, bár nem látszott, hogy szabadulni akarna. Másik kézzel a nyakát fogtam meg, azt nem túl erősen, nem fájdalmat akartam okozni, csak tartani, miközben megcsókoltam. Nem gondolkodtam és eszembe se jutott, hogy én nem is tudok csókolózni. Valahogy mégis úgy sikerült, hogy mindketten lihegtünk, mikor végre abba tudtam hagyni. Még így is vonzott, mintha mágnest rejtegetni az a pici, piros szája. Szédültem és zsongott a fejem.
Réka kissé csodálkozva de nagyon csillogó szemekkel kíváncsian nézett rám.
– Ezzel akartál meggyőzni? – mosolygott.
– Nem… Én csak… Ezt nem szabad többé csinálnunk.
– Nem esett jól?
– De csak… Szédülök.
Erre újra kinevetett. De most már boldogan kacagott.
– Most min nevetsz? – kérdeztem sértődötten.
– Na, ha azt mondod, hogy járunk, akkor ide költözhetek. Akarod?
Most ő vizslatta kíváncsian a szemem. Nem tudom mit látott benne, de úgy tűnt tetszik neki amit kiolvasni vélt belőle.
– Persze. Ezért hívtalak tulajdonképpen.
– De ezt nem így kell. Kérj meg!
– Ok. Légy szíves költözz ide Réka, mert nem akarok megfulladni.
Elég béna, de nem jutott jobb az eszembe. Réka persze megint kinevetett. Aztán látszólag elkomolyodva csintalan hangon ki is mondta amit én csak gondoltam.
– Ez elég béna volt. De ha hozzáteszed, hogy szeretsz és megígéred, hogy minden nap legalább egyszer megcsókolsz így, ahogy az előbb, akkor átgondolom.
– Ne gondolkodj! Kérlek! Szeretlek, na. A csók… Háát… Ha akarod majd kaphatsz. Nekem az illatod a gyógyszerem, lehet neked meg a csók lesz.
Ezen ismét csak nevetett és megcsókolt. Az övé nem volt erőszakos és nem olyan szédítő, fullasztó, mint amilyet én produkáltam nemrég, de nagyon-nagyon jól esett.
– Figyelj! Nem lehetne, hogy inkább te csókolj majd meg? A tiédtől nem leszek rosszul. Vagyis nem szédülök, de nagyon kellemes. Ha megígéred, hogy mindig ilyen lesz, akkor akárhányszor adhatsz ilyet. Persze csak, ha neked is jó volt és ha naponta többször kell ez a gyógyszer.
Ok, egy picit rájátszottam, ripacskodtam, de Rékának bejött ez, mert rögtön utána megismételte azt a gyengéd csókot.
Mikor abbahagytuk és megegyeztünk, elment, hogy elhozza a cuccát.
– Csak a legszükségesebbeket, hiszen nem laksz olyan messze tőlünk.
– Igen, de ezentúl úgy kell mondanod, hogy nem lakunk messze a szüleidtől.
Egyedül maradva a csókok és az illata, meg a látványa együttesen annyira hatása alá kerített, hogy pár rántás után elélveztem a fürdőben. Nem mondom, hogy közben rá gondoltam, mert amióta rájöttem, hogy az illata hiányzik másra amúgy sem tudtam gondolni.

Ismét boldognak éreztem magam. Réka is kivirult, magabiztosabbak lettünk egymás társaságától. Nem tudom neki miért okozott örömet, de amikor szerét ejthette mindig megérintett. Volt, hogy megsimogatott, vagy csak megérintette ujjával a karom, arcom, mellkasom. A csókjai is naponta többször megkaptam. Nem mondom, hogy ellenemre lett volna, bár magamtól sose kezdeményeztem. Amikor együtt mentünk valahova és összefutottunk barátnőivel olyankor mindig kaptam minimum egy apró szájra puszit. Levettem, hogy ez jelzés a többi csajnak, hogy foglalt vagyok. Többször büszkélkedett is vele, hogy járunk. Ezt sem értettem, mert az érthető, hogy én büszke lehetek rá, hiszen ő gyönyörű. Napról-napra szebb lett. Kivirult mint egy virágszál. De én ugyanolyan maradtam. A tükörből ugyanaz a férfi nézett vissza rám. Mindegy, ha neki ez okoz örömet, hát nem szólok bele. Azt sem értettem, hogy egy idő után miért vet némelyik férjes asszony barátnője is irigy pillantásokat rá. Mint például Heni! Volt neki férje és ő is csinos nő, mégis irigykedett mindkettőnkre. Nem mondta szóban, de egyértelműen kiolvasható volt a tekintetéből. Azért éppen ő jutott eszembe, mert Réka és ő is azt mondta, hogy ők egymás legjobb barátnői. Néha meglátogatta Rékát nálunk, bár a férjét sose hozta magával. Pedig én jeleztem neki, hogy nem zavar, ha be akarja mutatni, hát hajrá! Persze a kis lakásunk miatt az se volt baj, hogy nem hozta magával. Amikor nálunk volt és elkezdtek suttogni én rendszerint elmentem egyedül sétálni. Nem akartam őket zavarni. Elvégre csak barátok vagyunk Rékával is. Azt, hogy járunk csak a többiek miatt mondtuk, de továbbra is az ágy két szélén aludtunk el mindig. Igaz ugyan, hogy reggelre Réka mindig rajtam ébredt fel. Nos, félig rajtam fekve, de sose okozott kellemetlenséget, ha csak a merevedésem nem számítanám annak. Persze azt nem mondhattam volna kellemetlennek, mert amikor nem laktunk együtt akkor is sokszor volt ilyen. Ráadásul Réka sose tette szóvá, hogy előbb ébredve simogatom a vállát, nyakát, haját… Ilyenkor élveztem én is a bőre érintését. Annyira bársonyos és illatos, hogy nem tudnék betelni vele. Legszívesebben ki se keltem volna az ágyból és mindig csak simogatnám, de tudtam, hogy ez nem lehetséges.
A csókok után rendszeressé vált, hogy pár percre bezárkóztam a fürdőszobába megkönnyebbülni. Arra gondoltam, hogy talán ő is, de akárhogy is igyekeztem kilesni őt, sohasem kaptam el egyszer sem maszti közben. Egy hónap után eldöntöttem magamban, hogy neki még annyira sem hiányzik a szex mint nekem. Amíg egyedül laktam elég volt két-három hetente egy-egy alkalom, de mióta Réka velem volt, azóta naponta muszáj volt kétszer is rárántanom. Nem hoztam neki szóba, mert még a végén azt fogja gondolni, hogy mégiscsak szerelmes vagyok bele, pedig én még mindig úgy gondoltam, hogy szex nélkül az lehetetlen. Talán azzal együtt sem lennék szerelmes, de róla tudtam, hogy a nézete szerint ez már bizony szerelem. Nem akartam elveszíteni az egyetlen legjobb barátom. Egyszer megpróbáltam és belegondoltam milyen lenne nélküle élni. Soha többé nem próbáltam meg, mert asztmás rohamot kaptam. Addig azt se tudtam milyen az asztma.
– Mondd, mit érzel irántam? – kérdezte néha Réka.
– Te vagy nekem a levegő – válaszoltam nagy komolyan, mert tényleg így gondoltam.
– Ó, csak annyit számítok neked? – incselkedett mosolyogva.
– Az nem csak édesem! Nélküled megfulladnék, hisz tudod.
– Ez nagyon édes! – mondta és jutalompuszit adott. Cserébe én adtam neki egy csókot, ne érezzem magam adósnak. Na meg mindig élveztem, amikor felgyorsult ilyenkor a lélegzete és nagyon sóhajtozott.

Egy másik alkalommal ő hozta fel.
– Emlékszel, amikor hazahoztál és összekevertelek Gézával?
– Ne is emlékeztess kérlek. Te mondtad, hogy felejtsük el.
– Igen, igen, de… Nekem sokszor eszembe jut amikor a számba vettelek.
– Azt hittem azt csak azért csinálod, hogy kemény legyen Géza.
– Azért is. Meg másért is – mondta durcásan. – Most arra lennék kíváncsi, milyen lenne téged érezni. Úgy…
– Hogyhogy milyen? Olyan, mint akkor. Akkor is én voltam, meg most is.
– Butus, dehogy lenne ugyanaz. Akkor azt hittem részegen, hogy Géza vagy. Most már tudnám, hogy nem és ez nagy különbség. Neked nem volt jó?
– De. Csodálatos volt, de már megbeszéltük.
– Aha. Emlékszem. Azt mondtad még soha senki addig, csak én.
– Igen.
– Na és azóta? Volt valakid?
– Ugyan?! Hova gondolsz? Hisz szinte mindig együtt voltunk, meg amúgyis. Nekem nem hiányzik annyira a szex. Nem is tudnám elképzelni mással, na meg félek, ha megpróbálnám, akkor itt hagysz.
– Hát ebben van valami. Ha megtudnám, hogy megcsalsz lehet tényleg elmennék.
– Látod? Annyira tudtam, hogy nem szeretnéd. Én meg nem akarlak elveszíteni.
– Miért?
– Már mondtam ezt is. Ha nem vagy velem, nem kapok levegőt.
– Hazug. A munkahelyünkön sem mindig vagyunk együtt és sose láttak ott fulladozni téged.
– De az más. Na meg azért sem, mert tetszik az illatod. Nagyon. De hiszen ezt is tudod.
– Igen. Már mondtad. De… Nem akarnád kipróbálni, hogy milyen lenne úgy mint akkor?
– Ha te szeretnéd…
– Az számít te mit akarsz? Tudod mi nők nem mindig tehetjük amit akarunk. Egyszerűen képtelenség lenne, ha te nem akarnád.
– Rendben. A kedvedért tudod, hogy bármit megteszek. Csak ne menj el.
– Rendben – sóhajtotta. – Így is jó.

Aznap este másképp készülődtünk a lefekvéshez. Rólam a szokásos alsónemű már előre lekerült. Réka szexi csipkefehérneműbe öltözött. Megismételtük az első éjszakánknak azt a részét, bár most picit másképp történtek a dolgok. Akkor majdnem teljes sötétségben voltunk, most Réka látni akart mindent. Vágytam rá, hogy sikerüljön minden úgy, ahogy ő akarja.
– Neked nem kell tenned semmit. Csak bízd rám magad. Jó? – közölte velem az akaratát.
– Jó. – feleltem és kíváncsian vártam, mit fog tenni. Habár azt sejtettem, inkább arra voltam kíváncsi, nekem ugyanolyan érzés lesz-e. Azt is ki kell derítenem, hogy csak nekem akar kedveskedni ezzel, vagy más áll a dolog hátterében. Nem kellett kapkodnunk. Péntek este volt és hétvégén mindketten szabadok voltunk. Semmi különöset nem terveztünk, így időmilliomosok voltunk.
Réka a csípőjét ringatva közelítette meg az ágyat, mert engem előre küldött, hogy meztelenül feküdjek az ágyra. Szinte mindent ugyanúgy csinált mint első alkalommal. Elsőnek csókolózott kicsit velem, közben simogatott mindenhol. A mellkasom volt a kedvence, meg a hasam, de a bicepszem és a nyakam sem hagyta ki, majd aprókat harapva mindenhova utána ugyanazon a ponton lágyan megnyalintotta és mikor elért a lágyékomig sok apró puszit kaptam a combomra meg mindenhova. Amikor bevett a szájába ugyanazt a kellemes forróságot éreztem, majd le-fel bólogatott és mikor szóltam neki, hogy mindjárt jó lesz, akkor se engedte ki a szájából. Sőt, igyekezett minél többet magába engedni, bár csak a háromnegyedét sikerült magába tuszkolni. Így is éreztem, hogy megszorul a makkom a torkában, ami jó volt, mert elodázta pár pillanatig a magömlésemet, de aztán meg hirtelen nagyon erősnek és nagyon soknak éreztem a sugarat. Annyira sok lett, hogy végül muszáj volt kiengednie, ha nem akarta, hogy az orrán folyjon ki a fele. Kintebb engedte, de hősiesen nyelte. Pár csepp kicsordult a szája sarkán Réka meg buján csücsörítve lenyalogatta az ajkáról. Szólni akartam neki, hogy az orra alatt kirajzolódott egy kis tejfehér bajuszka, ám mielőtt erre sor kerülhetett volna, már rácuppant a számra. Csókolt és összekente a számat a saját gecimmel, de már nem viszolyogtam ilyentől. Talán más férfiétől úgy tettem volna, de nem vágytam arra, hogy valaha is leteszteljem azt az érzést. Mikor befejezte a csókot és észrevette, hogy az én számra is került a bajszáról egy pici csepp újra rám vetette magát és lenyalta. Az ujjaimmal próbaképpen végigsimítottam a felső ajkát és az orra alatti területet, majd ugyanazt az ujjam a szájába dugtam. Réka mosolyogva lenyalta közben mélyen a szemembe nézve.
– Neked ez ízlik – állapítottam meg, meglepődve.
– Igen, nagyon. De tudod a legtöbb nőnek tetszik ez a férfias ízvilág. Legalább annyira, mint neked a nőies illat – bokszolta meg pajkosan a vállam.
– Nincs igazad. Nekem csak a te illatod tetszik. Más nőké nem. Sajnos ez az ami miatt nélküled nem tudok élni sem. Nem kapok levegőt, ha csak arra gondolok, hogy nem maradsz velem.
– Ennél szebb szerelmi vallomásokat soha senkitől nem kaptam. Én is szeretlek ám! Nagyon – kacsintott rám és megcsókolt.
Jól van. Akkor nem veszem el az örömét. De ha ő mondta, akkor talán nekem is illene bizonygatnom? Végülis senki sem tudja meg, miért ne mondanám, ha ezzel örömet szerzek neki? Azt vettem észre ugyanis, hogy a szopás végére ugyanúgy lihegett, sóhajtozott, mint amikor én nem kapok levegőt a hiányától. Csak ő sokkal édesebben tette. Piheg-liheg … És ez nekem nagyon tetszik. Lehet a szép szavak is ilyen hatást váltanának ki belőle? Egy próbát megér.
– Én is nagyon szeretlek szerelmem. De tényleg csak az illatod kell nekem. Nem kell ezt tenned, ha nem jó neked.
– Úgy vetted észre, hogy nekem kellemetlen lenne? – nevetett rám megint. – Én nemcsak az illatod szeretem, hanem mindent, ami te vagy. De… Akarod érezni az igazi illatomat?
– Nem tudom mire gondolsz.
– Szeretném, ha az igazi Rékát éreznéd – nézett mélyen a szemembe nagy komolyan. – Akarod?
– Azt hiszem igen.
– Rendben. Akkor bízd rám magad légy szíves és mindig pontosan azt tedd amit kérek. Jó? Ne gondolj arra, hogy nem fog sikerülni pontosan teljesítened, mert akármit is teszel nekem úgy is jó lesz. Érted?
Nem tudtam mire készül, de engedelmesen bólintottam. Nem gondoltam volna, hogy lehetetlen dolgot kérne. Mint később kiderült, nemcsak, hogy nem volt lehetetlen a kérése, hanem úgy látszott megtalálta a fétisem közben.
– Ok, maradj ahol vagy és figyelj.
Azzal ott hagyott és legnagyobb meglepetésemre, ruhában tért vissza.
– Szeretnéd, ha levetkőztetnélek? – kérdeztem, de csak a fejét ingatta.
– Te csak pihenj és élvezd a műsort. Öhm… Az illatom, ahogy te mondod – kacsintott és babrált a mobiljával, amiből hamarosan egy lassú keleties zene áradt. Rákapcsolódott a vezeték nélküli hangszórókra és a zene dübörgővé vált. Lassú maradt, csak a mély hangzás lett tónusosabb.
Réka közvetlen az ágy mellett állva lehunyta a szemét és lassan ringatni kezdte a csípőjét. Eleinte csak azt, aztán szabályosan kígyózott az egész teste és fogalmam sincs hogyan csinálta, de mintha betöltötte volna az előttem és a fal közötti teljes teret. Pörgött-forgott és miközben folyamatosan kígyózó mozgást végzett néha még szaltózott is, mindezt úgy, hogy nem érződött a mozgása soha darabosnak. Úgy hullámzott és folyt, mint a víz.
– Mi az? – kérdezte két fordulat közben mosolyogva.
– Víz – feleltem, mert nem jutott más az eszembe. – Hullámzó folytonosság.
– Helyes – mosolygott tovább és ugyanazzal a mozdulattal közel hajolva végigsúrolta a testem a szájával, nedves csíkot hagyva rajtam a hasamtól a nyakamig. Meglepődni sem volt időm, mert a zene gyorsra váltott. Az addig lenge ruha lassan letekeredett róla, bár nem láttam, hogy a kezével hol fogta meg és egyszerűen hihetetlen volt, mert a ruha ugyan lassan hámlott le róla, mint egy sál, ugyanakkor Réka teste a zene ritmusát felvéve gyors ütemben mozgott. Már nem hullámzott és csordogált, mint egy csermely, hanem pattogott, mint a tűz.
Önkéntelenül kiáltottam fel: – Azta! Tűz!
Réka kacsintott és továbbra sem tűnt el az arcáról a mosoly, de mozdulatsora végére a ruha teljes egészében a lába alatt volt, amit ő lendületesen átrúgott az ágy fölött, majd ugyanazzal a mozdulattal megsorozott a kezével. Ez is meglepő volt, de nem fájdalmas, mert úgy ütögette végig a testem a talpamtól a fejemig, hogy éppen csak hozzámért. Éreztem magamon a kezét egy pergő, nagyon gyors ritmusra, de nem okozott fájdalmat, inkább izgalmat. Aztán szédítő forgásba kezdett. Fogalmam sincs, hogy tudott annyira gyorsan forogni, hogy közben az arcán a mosolyt végig megfigyelhettem és kicsit sem látszott úgy, mintha elszédülne.
– Hát ez szédületes – mondtam álmélkodva. – De honnan?
– Csitt! Csak érezz! – parancsolt rám a lány és én tényleg nagyon élveztem ezt a műsort.
Pár perc elteltével a zene lassúbb lett és szinte légiesre váltott vele együtt Réka mozgása is. Szinte láttam a kezében a levegőből szőtt fonalat, amit maga körül tekert, csavart, majd a szájával csücsörítve elfújt felém. Most se tudtam megállni, hogy ne mondjam ki, pedig előbb még hallgattam a kérésére, hogy maradjak csendben.
– Levegő – suttogtam de érdekes módon én nem hallottam Réka viszont igen. Szerintem a számról olvasta le.
– Igen. Ezek szerint nem csinálom nagyon rosszul. Tetszik? – érdeklődött komoly, már-már komor arccal, miközben folytatta a légies táncot.
– Nagyon! – leheltem újra, hisz ezt a szépséget nem szabad nagy hanggal zavarni. Úgy éreztem, ha hangosabban szólok Réka szétpukkan, mint egy légbuborék.
Ismét pár percig tartott csak. Réka ez alatt talán kipihenhette magát. Szüksége is volt rá, mert a következő ritmus, mintha a föld mélyéről bukkant volna elő. Dübörgött és dobogott éppen úgy, ahogy Réka a lábával toppantott és most nagyon durcás, szinte dühös képet vágott. Ez annyira illett a földrengés morgásához, ahogyan a mozdulatai is. Erőteljesek lettek és határozottak. Szinte lihegtem az élvezettől. Alig tudtam kimondani amit éreztem: – Föld.
– Igen drágám, föld. És ezzel vége! – vetette rám, amikor a zene egy csattanás és dübörgés hangzással leállt. Furcsán feszesnek éreztem a testem és bár erővel ütközött hozzám, mégse fájt. Nekem nem. Neki igen.
– Aúú… Hogy a csudába tudsz ilyen kemény lenni? – kiáltott nevetve. – Lássuk másutt is ilyen kemény vagy-e – kacsintott és már nyúlt is a lágyékomhoz.
– Mintha csalódott lennél szívem – mosolyogtam most én őrá pajkosan, aztán átfordultam vele. Nem mondta, hogy nehéz lennék, azért igyekeztem nem agyonnyomni.
– Háát… Nem. Csak gondoltam, ha már a négy őselemet kitaláltad, talán tudod azt is, hogy mi az ötödik.
Úgy tettem, mint aki erősen töpreng, persze tudtam már, hogy mire megy ki a játék. De annyira a hatása alatt álltam még az előző mutatványának, hogy most kész voltam neki mindent megadni. Mindent és bármit. Akárcsak az őselemekből merítettem volna erőt és az Ötödik elem című filmre nem emlékeznék. Pedig együtt néztük meg a Mila Jovovvich főszereplésével készült régi filmet, ami mind a kettőnknek tetszett.
– Öhm… A szerelem? Amúgy nagyon szuper voltál! Nagyon megleptél ám. Senkitől nem láttam még hasonlót sem. Hol tanultad ezt?
– Köszönöm édesem. Pár évig apuék beírattak valami önvédelmi tanfolyamra. Ne kérdezd mi volt, mert havonta más nevet adtak neki, szóval nem tudnám megmondani. Na, ott volt egy pasi, aki minden kislánynak és kisfiúnak is mesélt minden edzés végén. Egyszer egy hét alatt mondta el a négy őselem meséjét és mikor rákérdeztünk, hogy: nincs több?, azt felelte, hogy a többit még ráérünk megtanulni. A legerősebbet nem mutatja meg, mert abba bele lehet halni. Tudod… Amikor azt mondtad, olyan vagyok neked mint a levegő mert nélkülem meghalnál akkor arra gondoltam, hogy a levegőhöz kéne még tűz, ami meggyújtja a testem a föld erejével.
– És a víz hogy jönne ide? – kérdeztem vigyorogva, pedig lett volna ötletem.
– A nedvesség végig fontos tényező – mondta komolykodva. – Persze a végén mindig abból van a legtöbb. Kipróbáljuk?
A végére érve már halkan kuncogott. Annyira édes ilyenkor.
– Most bármit kérhetsz tőlem. Ez annyira csodálatos volt. Köszönöm, bár tudom, hogy ez nem fejezi ki azt amit most érzek.
– Miért? Mit érzel? – kérdezte és megcsókolt. Most nem lágyan, ahogyan szokott, hanem úgy, hogy a nyálam is kicsordult tőle. Ahogy észrevettem az övé is. A zene alatt meztelen lett ő is és most mindkettőnk nyakába csurrant-cseppent a szánkból.
– Téged. A nedvességet – nyúltam le mosolyogva a melléhez és szétkentem a bimbóján.
– Meg a föld erejét magamban és mintha a fellegekben járnék a szelek szárnyán.
– Na és a tűz? – csodálkozott, bár azt szándékosan hagytam ki, de ő ezt nem tudhatta.
– Az benned ég te lány! Mindig! Te magad vagy a tűz. Nem félsz, hogy lángra lobbanok tőled?
Ez nagyon tetszhetett neki, mert fültől-fülig ért a szája ahogy mosolygott.