5. rész
Testfestészet, avagy nem hoztak a lányok bikinit

Laci:

Miután rendeződtek a dolgaink Nellivel, nővérem és ő továbbra is jó barátnők maradtak. Karcsi ugyan eleinte kicsit berzenkedett, hogy az ő „levetett holmiját” kívántam magamnak, de felvilágosítottam arról, hogy Nellit már régóta szerettem, de mivel sógornőm volt, hozzá sose közeledtem. Pluszban azt is elmondtam neki, hogy nem Nelli hibája, hogy nem tőle szeretne már gyereket, hanem éppen kedves bátyám tehet róla. Na meg, egy nőt nem lehet csak úgy levetni, mint egy ruhát, emiatt használt holminak se tekinthető egyik sem. Egy használt holmit megbántani se lehet, bár bepiszkolni, azt igen. Karcsi miatt piszkolódott be Nelli, én meg „kimostam, kiterítettem, megszárítottam” és most szebb, mint új korában. Tisztán ragyog és fényesen, csak most már én élvezhetem e csillogást. Nekem ragyog, rám nevet, mert ő már az én napocskám.
Ebben maradtunk Karcsival és mivel Szendivel megmaradt a kapcsolata, megenyhült irányunkban is. Legalábbis mindenki így vélte egy idő után. A meglepetés sokkal később következett, de addig még sok minden történt.

Egy alkalommal Erikával együtt mentünk kirándulni. Szép volt az idő, szerettünk volna strandolni is, de a lányok elfelejtettek fürdőrucit hozni. Erika nem esett kétségbe.
– Nézd, majd ott kapunk magunkra valamit! – mondja Nellinek.
Elkerekednek a szemeim, mert az nem lehet, hogy igaz legyen, amire gondolok. Pedig kézenfekvő az ötlet és már mennek is a testfestő szalon felé.

Egy ehhez hasonló bódéban festettek rájuk bikinit.
Ugye teljesen olyan, mint egy új fürdőruci?

Kivéve, hogy közelről igen jól látszik a punci vonala. Evett is emiatt a fene, mert micsoda dolog, hogy a szívemnek két legkedvesebb nő így mutogatja a bájait, de nem tehettem ellenük semmit.
Az se volt mellékes, hogy a festés időtartama minimum félóra volt és a bent dolgozó művészek kivétel nélkül férfiak voltak. Kicsit zavart volna a dolog, de nem zárták be előttem az ajtajukat, sőt, be is invitáltak. Kitételként csak annyit szabtak, hogy nem lehetek útban és nem beszélgethetek. A beszéd mozgatja a lányok testét és akkor nem sikerülhet a mű. A női test volt a festővásznuk. Nelli égszínkék bikinit kért, lila szélekkel és ráadásként mintát is festettek neki. Inkább kimentem, mert nem bírtam látni, ahogy két pasi a barátnőm puncija körül dolgozik és néha megérintik őt itt–ott.
Egyikük rám kérdezett, nekem kell e valamilyen „ruhadarab”?
– Köszi, de nekem van úszónadrágom – feleltem – csak a lányok nem hoztak magukkal a boltok meg ma zárva.
A srác lepillantott az úszónadrágomra, majd szélesen elmosolyodott. Majdnem levertem neki egyet, mert micsoda dolog, hogy stíröli a farkam. Előbb lenéztem magamra és rájöttem, hogy azon vigyorog a srác, hogy felállt a faszom és a makkom fele kilógott a gatyából. Gyorsan megigazítottam, de a pofozkodást elhagytam. Na, ekkor mentem ki, de szerencsére nemsokra rá a lányok is csatlakoztak. Dicsekedtek az új ruhájukkal.
– Na, melyikünké a szebb? – kérdezték egyszerre és körbeforogtak előttem.
– Ne akarjátok, hogy döntenem kelljen, mert letépni ugyan nem tudnám, de összekenni igen.
– Nem is volt drága. Spóroltunk ezen a viseleten.
– Nekem ingyen festette rá a srác a mintát – dicsekedett Nelli.
– Persze, hiszen annyival tovább nézelődhetett, meg érezhette az illatod. Talán simogatott is jutalmul – durcáskodtam, bár nem akartam kimutatni a féltékenységemet.
– Ugyan! Ezek mind művészek. Nekik nem a női test tetszik, csak amit csinálnak.
– Igen, valódi művészek – erősítette meg Erika is. – Nekem a topot festették ingyen, csak azért mert annyira jól sikerült az alsóm – lelkendezett.
Nem akartam elvenni az örömüket, de láttam közben a srácokat és egyiküké se volt lankadt, miközben festettek. Gondolom, miután kikeveredtek a lányok, azonnal megrohanták az illemhelyet. Ha nem vagyok velük talán másféle festékkel is festették volna őket.

*Az alábbi linkek csak szemléltetésképpen. Na, meg azért, hogy a testfestészet létezik és hódolói is vannak szép számmal ma is.

 BODY PAINT BIKINI ROS | Nudity, Sexually and Explicit Video on YouTube | youncensored.com 

White top blue jeans realistic naked body painting | Nudity, Sexually and Explicit Video on YouTube | youncensored.com 

Naked Body Painting Vlog / Nude Body Paint Tutorial | Nudity, Sexually and Explicit Video on YouTube | youncensored.com

Akár Erika is lehet(ne). International Body Painting Festival 2019 – Performing Body Painting On Women – Bodypainting Day | Nudity, Sexually and Explicit Video on YouTube | youncensored.com

Szeretteim engem kárpótoltak azzal, hogy egyikük se vett tudomást a rájuk irányuló perzselő fér?tekintetekről, sem az elmarasztaló megjegyzésekről. Igen, olyanok is akadtak. Különösen némelyik nő és idősebb fér? nehezményezte, hogy: „Micsoda dolog ez? Nem szégyellik mutogatni a nők az intimebb részeiket sem? Hát már semmi sem szent?” Nem tettem én megjegyzést ezekre se, pedig mesélhettem volna nekik az emberi test szépségéről, meg arról, hogy a nudista strandokon, meg némelyik művész?lmben és a pornóvideókon sokkal lengébb az öltözék és senki sem foglalkozik vele. Ok, az emberi test szépségéről nincs mit vitatkozni, mert aki nem látja szépnek, azzal sosem fogom tudni megértetni.
Egyszersmind eszembe jutott Babits Mihály ide vonatkozó gondolata is, bár ő nem a test, hanem a lélek szépségeit ecsetelte ekként:
Megmondom a titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Ez az emberi testre vonatkoztatva nagyjából úgy fest, hogy aki önmaga emberségét nem szereti, annak senki más sem fog tetszeni. Aki pedig valamit nem kedvel, attól sohasem fogsz kapni dicséretet azzal kapcsolatban.
Nem gondolkodtam azonban sokáig ilyen dolgokon, mert a kíséretemben levő két embernek szenteltem a figyelmemet. E két gyönyörű nő együtt nevetgélt és viccelődött, én meg csodálhattam őket. Eleinte zavart, hogy a testvéremet látom teljesen meztelenül egy kis dekorációval, de végül rájöttem, hogy tulajdonképpen csupán a rokoni kapcsolat zavart. Ugyanis Erika is szép nő, csakúgy mint Nelli, a szerelmem. Mindkettő másként szép, de mégis különlegesek. Nelli mellei kisebek, de kerekebbek és a bimbói még akkor is amikor peckesek, hegyesek, nem annyira nagyok, inkább, mint a gyöngyszemek. Ugyanez vonatkozik a puncijára is. Nem állnak ki a szirmai, szinte csak egy vonal látszik sejtetve a belsejében rejtező titkokat. Pedig első kézből tapasztaltam meg, hogy igenis vannak Nellinek titokizmai. Nelli nyaka karcsú és rövid, a pocakja lapos és csak kissé gömbölyödik a csípője vonalánál. A combjai olyan nyakbavalónak nevezett ékszerek, imádom is amikor az én nyakam díszítik. Karjai sem hosszúak és a keze éppen belefér a tenyerembe. Azonnal ki is próbáltam ezt és tényleg belefér most is. A popsija kellemesen gömbölyű, ez az egyetlen dolog amiben Erikához hasonlít. Nyilván a testvérem félgömbjeit nem markolászom, de Nellivel most is simán megtehetem, nem neheztel érte cseppet sem, csak vihog, ami ilyenkor zene füleimnek. Erika ezzel szemben – a popsiját kivéve –, mindenben Nellinek mondhatnám az ellentéte. A mellbimbói ernyedt állapotban is legalább egy centisek, amikor peckesen merevednek – mint most, amikor meglátott egy jóképű pasit – akkor akár ennek duplájára is nőhetnek. Rajta nagyon könnyű észrevenni a felizgult állapotát akkor is, amikor sportmelltartó van rajta. Most meg az sincs. Bugyi sem, de nem mondanám csúnyának a punciját akkor sem, pedig az ő szirmai folyton kikandikálnak a nyílásából, mintha örökké felizgult állapotban leledzene, pedig biztosan nem gerjedhet állandó jelleggel, azt nem bírná egy nő szíve sem. Ok, nekünk fér?aknak talán még annyira sem, de most róla van szó. Erika nyaka egy picivel tűnik hosszabbnak, de az íve, mint egy hattyúkirálynőé, szóval azt se nevezném csúnyának, ahogyan a pociját sem, pedig gömbölyűbb egy kicsit, mint Nellié. A csípője nagyon íves, egyszer majd könnyedén fogja a világra hozni szíve választottjának gyermekét. Legalábbis nagyon remélem, hogy lesz neki. Tudom, hogy ő is reménykedik, csak eddig még nem találta meg a hozzá illő fér?t, akit megörvendeztetne egy kisbabával. Mi sem tervezzük egyenlőre Nellivel, bár én nem ellenkeznék, ha úgy döntene. Ha akarna, tőlem megkapná. Most is mindent megteszek azért, bár fogalmam sincs védekezik-e. Egyszer rákérdeztem, miután mondtam neki is, hogy ő dönti el, mikor akar kisbabát, de nem adott választ és igazából nem is érdekel. Nem tartóztatom meg magam, nem is kell, mert ő is nagyon élvezi, amikor nem szórom szanaszét a magom. Mindkettőnknek külön öröm, amikor őt belülről megcsiklandozhatja a forró anyagom. Nelli fogalmazott így egy alkalommal, amikor rákérdeztem milyen érzés neki, amikor benne sülök el.
Már a legelső alkalommal is ő maga döntötte el, hogy belülre kerüljön mindenem, de akkor arra gondoltam, csak azért nem engedett ki magából, mert nem volt igazán józan. Most megbotránkoztál, igaz? Mert milyen fér? egy olyan, aki visszaél a helyzetével? Nos, nem én éltem vissza, mert Nelli akkor még bátyám felesége volt és ő akart engem, hiába tiltakoztam. Ok, annyira nem sokáig tartott az ellenkezésem, mégis szóltam neki, hogy elértem a csúcsra, de nem tágított, azaz nem engedett ki engem. Fura módon nagy erő szállta őt meg akkor. Ma se értem, hogyan és azt sem, hogy miért. De mára rendeződött minden és imádom őt, meg Erikát is szeretem. Ugyanúgy testvérként szeretem, mint Karcsi bátyámat. Vele is rendeződtek a dolgaink.
Aggodalmamnak adtam hangot amikor eszembe jutott, hogy mi bizony strandra készültünk.
– Lányok, mi lesz a szép ruhátokkal, ha fürödtetek? Ezen a strandon tiltják a nudizást.
– Nyugi drágám. Ez a festék csak forró vízzel jön le, hideggel nem – mosolygott Nelli.
– Majd lemossuk egymásról, ha hazaértünk a szállóba – javasolta Erika.
– Nellit vállalom – vigyorogtam.
– Dupla vagy semmi – húzta az agyam Nelli, mert tudta, hogy Erikához nem közelednék. Ezt meg is mondtam neki.
– Mi az, hogy közeledni? Muszáj mellette lenned, amikor lemosod. Bennem is csak alapos mosdatás után lehetsz édesem. De akkor el is várom.
Az utolsó két mondatot igyekezett olyan halkan mondani, hogy csak én értsem, de Erika vigyorából levettem, hogy ez nem sikerült kedvesemnek.

A fürdőzéskor szerencsére semmi baleset nem történt. Igazat szóltak a festékről, kiállta a hideg víz próbáját, bár itt-ott megkopott a melltartó pántja, emiatt furcsa lehetett a távoli szemlélődőknek, hogy mégse esett le egyikükről sem. A kirándulás hasonlóan szórakoztató módon telt el. Azután következtek a dolgos hétköznapok.

Egyik nap Nelli itthon felejtette a mobilját. Nem szoktam kutakodni más dolgaiban, de most kicsit féltékeny voltam és belenéztem szerelmem telefonjába. A híváslistában semmi furcsaság és másutt sem igazán, hacsak az nem, hogy a Szendi nevű mappa még mindig ott virított az induló könyvtárban. Elsőre le akartam törölni, de eszembe jutott, ha Nelli megszokta, talán szóvá teszi, hogy miért néztem egyáltalán bele a mobiljába. Hagytam hát, de kíváncsiságból megnyitottam. Minden ugyanúgy volt, mint egykor. Egy videó és két másik fájl. Arra emlékeztem, hogy a videó és egyik fájl mit rejt, de nem emlékeztem rá, hogy a harmadikba is belenéztünk volna. Tulajdonképpen hagynom kellett volna, hiszen Nelli elvált Karcsitól és azóta mindenki lenyugodott, de azt tudtam, hogy bátyám nem szakította meg a kapcsolatot Szendivel és ez minden bizonnyal csak a lányról szól. Tőle mentette le azt a fájlt Nelli annak idején. Ha pedig akkor rosszban sántikált, nem ártana tudnom róla, mielőtt bátyám szívét is összetöri.
Azóta talán ha kétszer találkoztam Karcsival és Szendivel, és az a kis kurva velem éppúgy igyekezett flörtölni, mint ahogy Nelli mesélte, hogy Karcsival is tette. Nálam ugyan nem ért célt, de mégiscsak furának találtam, hogy Karcsi nem szólt rá. Azóta is eltelt ugyan egy kis idő, de… Emlékeztem azokra az időkre, amikor Nellivel összekerültek és akkor Karcsi bizony elég féltékeny volt. Még néha rám is, pedig én igazán semmilyen alapot nem szolgáltattam ahhoz. Vajon miért bízik Szendiben jobban?
Ezeken gondolkodva megnyitottam azt a kis méretű fájlt. Elolvastam elölről hátra, majd vissza. Mintha egy buzi írt volna egy másiknak. Teljesen olyan volt a hangvétele, hiszen két srác volt nevesítve, ami akár sms, de email is lehetett. A srácok egyike valószínűleg a bátyám, Karcsi volt, a másik valamilyen Roland. Csak a vezetéknevük kezdőbetűje volt feltüntetve, de nem feltételeztem, hogy Szandikának két egyforma ismerőse lenne. Azt végképp nem tudhattam, hogy miért éppen a lánynál volt ez lementve. Hiszen minden arra utalt, hogy ez magánbeszélgetés volt, bár semmi más, csak epekedés. De hogy éppen Karcsi epekedjen egy másik férfi után? Biztosan csak hamisítvány – gondoltam és bezártam a fájlt, majd letettem Nelli mobilját, ahol találtam.

Napok teltek el, de nem hagyott nyugodni a dolog. Nem kérdezhettem rá bátyámra nyíltan, mert nem bánthatom őt meg ilyesmivel. Egy napon találkoztam Szendivel és rákérdeztem. Ő meg se lepődött azon, hogy tudok az üzenetekről. Talán Karcsi elmondta neki mi történt akkoriban. Viszont ügyesen kikerülte a kérdésemre a választ egy „nem tudom”–mal.
Annyiban hagytam a dolgot, bár annyit kiderítettem, hogy egy bizonyos F. Roland még ma is ott dolgozik kettejük munkatársaként. Egy ?atal srác. Eléggé lányos kinézete van, de megtanultam, hogy ne ítéljek a külső alapján. Főleg azok után, hogy róla és Szendiről volt egy puszilkodós, ölelkezős kép a facebookon. A meleg srácokról úgy gondoltam, hogy utálják a női test érintését, ennélfogva nem is igen van barát-barátnőjük sem. Bár amennyit én tudok a melegekről, az nem alapozna meg semmit.
Okosabb tehát nem lettem, az információt viszont elraktároztam magamban, bár nem hittem, hogy e rejtélyt valaha megoldom. Nellinek nem is szóltam a felfedezésemről, csak annyit derítettem ki az egészről, hogy azóta bele se nézett abba, mert neki az még mindig fájdalmas. A másik rejtély, hogy ebben az esetben miért nem törölte le? Ezt azért nem kérdeztem meg tőle. Talán féltem is a válaszától.

Jelmezbál

Egy késő tavaszi napon jelmezbált rendeztek a haverok és Nelliék azt mondták: meglepetéssel készülnek. Azt vártam volna, hogy napokig járják az üzleteket újfajta jelmezek után kutakodva, ám ők csak a netet bújták titokzatoskodva. A jelmezbálig már csak egy hét maradt. Én a „szokásos” Zorro jelmezt választottam. Egyrészt azért, mert ilyen jelmezem volt régebbről, másrészt meg azért, mert Nelli azt mondta, hogy az nagyon lovagias. Az se volt mellékes, hogy a Zorro-álarc igazi jelmeznek láttatott és kard is volt hozzá, bár azt tudtam, hogy azt a tokjában fogom tartani. Reméltem, hogy utána mégse minden kard marad majd a tokban.
A rendezvény zártkörű volt és este 7–kor kezdődött. Előírás szerint addig tart, ameddig legalább négy fő marad, aztán másnap a résztvevők összejönnek és kitakarítanak, na meg jót pletykálnak az eseményről.
Mivel e jelmezbál egyben némelyik srác barátnőjének szalagavatója is volt, megkaptuk a helyi gimnázium tornatermét e célra ingyen. A kitétel csak annyi volt, hogy ameddig ?atalkorúak is vannak, addig tilos a szeszesital fogyasztása és a dohányzás. A dohányzást utána is korlátokhoz kötötték, de ez számunkra semmilyen gondot nem okozhatott, mert hármunk közül senki sem dohányzott.
Erika ugyanis egy korban hozzáillő tanárral járt éppen, aki abban a suliban tanított. A férfit mi nem ismertük, de örültünk, hogy Erika sem lesz egyedül. Nyilván szerettük volna megismerni nővérem szíve választottját és ez a rendezvény nagyon jó alkalomnak látszott erre.
– Ez a férfi igazi férfi – mondta Erika. – Nem prűd és mégis erős, okos, na meg jól nevelt is, de ez ugye nem lehet kérdés egy tanár esetében. Jajj, annyira szeretem. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a meglepetésemhez.
– Az biztosan nagy durranás lesz. Még Lacinak is – tromfolt rá nevetve Nelli.
– Na, halljam, mit találtatok ki, ti boszorkányok? – csiklandoztam meg szerelmem.
– Ha elmondanám nem lenne meglepetés – öltötte rám a nyelvét a lány.
– Ne is, mert még a végén megpróbálna megakadályozni – figyelmeztette őt Eri. – Pedig annyira élvezem már előre a gondolatát is.

Nem volt hát választásom, a titok titok maradt, pedig próbáltam leskelődni, kutatni, hátha megtalálom a jelmezt, vagy legalább a rendelést, de semmire se mentem.
A bál délutánján eltűntek a lányok. Gondoltam, most mennek a jelmezekért, de már több mint két órája voltak távol. Félő volt, hogy elkésünk, de olyan nagy dolognak nem tartottam, így egy cseppet sem aggódtam. Az utolsó pillanatban csengettek. Ajtót nyitottam és leesett az állam.
Annyira megtetszett nekik az a testfestészet, hogy ehhez a jelmezbálhoz Nelli Wonder Woman jelmezt kért, Erika meg egy tündérjelmezt festetett magára. Csak közelebbről megfigyelve lehetett rájönni, hogy az a jelmez bizony több mint testhezálló.
– Teljesen elment az eszetek? Idegenek is lesznek, meg fiatalok. Azt akarjátok, hogy kitiltsanak minket?
– Várj édesem – védekezett Nelli. – Először is a strandon mindenki idegen volt, másodszor meg veszünk magunkra köpenyt, ameddig maradhatnak a kicsik.
– De akkor hogyan vesztek részt a jelmezbál versenyen? Egyáltalán mire jó egy olyan jelmez, amit senki sem láthat?
– Nos, te nem vagy senki és Péternek is szeretnénk megmutatni – kezdte Erika.
– Ki az a Péter? Ja, a lovagod? Szerinted mit szólna hozzá, ha a jövendőbelije meztelen menne egy rendezvényre?
– Péter nem olyan prűd, mint te. Amúgy meg nem vagyok meztelen és nem beszéltünk még házasságról sem.
– Ok, ez a te dolgod nővérkém. De Nellivel nem megyünk sehova.
– Ezt nem teheted velem. Annyira készültem. Mi a bajod a jelmezemmel? Vagy én nem tetszem neked?
– Jajj édesem, ne már! Tudod, hogy szeretlek és csak téged látlak szépnek mindig. De lásd be légy szíves, hogy ez rossz ötlet.
– Ugyan miért lenne az? Csak mert nem a te ötleted volt? Egyébként nem fogunk megbotránkoztatni senkit. Van ehhez passzoló köpenye mindkettőnknek és bugyit is fogunk húzni, ami szintén illik ehhez a viselethez. Csak neked mutatkoztunk így. Meg talán majd Péternek, ha úgy hozza a sors.
Azzal mindkét lány teljes „harci díszbe” öltözött, vagyis magára kapott egy-egy bugyit és köpenyeket is terítettek magukra, amitől már csak a bimbóik árulkodott arról, hogy ez bizony nem igazi ruha. Rá is mutattam mindjárt eme hiányosságra, de ismét letromfoltak.
– Ha a zsűri kéri megoldjuk azt is. Festettek a fiúk nekünk leveleket, amik öntapadósak és mindaddig maradnak a helyükön, ameddig valaki le nem szedi őket. Előbb azonban megmutatjuk a zsűrinek majd a bugyogóval a jelmezünk, és csak akkor veszünk hozzá leveleket, ha nem tartják azt kielégítőnek, illendőnek.
– Már előre megmondhatom, hogy nem fogják.
– Talán zsűri tag vagy édesem?
– Dehogy! Csak sejtem, hogy…
– Akkor jó. A férfiak megérzései ritkán megalapozottak – mosolygott nővérem csúfondárosan.
– Majd elválik nővérkém, de aztán ne siránkozz, ha diszkvalifikálnak és nem nyersz. Bármilyen tündéri praktikákhoz is folyamodsz.

Végülis a zsűri szerint – akik mind fiatal férfiakból állt – nem botrányos a jelmez maga a levelek nélkül sem, mert tényleg csak közelről és csak nagyon oda koncentrálva látszik a nők mellbimbója. Az alapötleten meg jót nevettek, mondván, hogy ez a jelmez biztosan nem csúszik el.
Nem is vette észre senki a különlegességet és a lányok döntetlenre nyertek. Mindketten első helyezettek nem lehettek, a közönségszavazat Erikát hozta ki győztesnek. Ez nem vette el Nelli kedvét, ám csakhamar elterjedt a jelmezük különlegessége és majdnem mindenki meg akart róla győződni, hogy az bizony csak festék és nincs alatta semmi. Különösen a fiatal fiúk igyekeztek minél közelebb nyomulni, mert szerintük arról csak tapintással lehet meggyőződni. Ezt persze a rendezők nem tolerálták és minket ideiglenesen átirányítottak egy külön terembe, azzal a céllal, hogy védve legyenek a nők. Addig maradunk „büntetésben” vagy ahogy ők fogalmaztak: védelemben, ameddig minden fiatal fiú nem távozik. Azt viszont mi nem akartuk kivárni. A barátaink nagy része csatlakozhatott ugyan hozzánk és egy ideig beszélgettünk, táncoltunk, de a hangulat nem volt az igazi.
Nekem az szegte a kedvemet, hogy azok a haverok, akik addigra már többet alapoztak a kelleténél nagy hangon követelték Nelliéktől, hogy az eredeti jelmezt mutassák meg, hiszen – szerintük – az ő szavazatuk miatt nyertek. Nem akartam vitatkozni, veszekedést végképp nem, így akit szép szóval nem sikerült leszerelnem, azokat a szervezőkkel kivezettettem. Csúnya dolog árulkodni tudom, de ha nem hallgattak ránk, akkor talán nem is a barátaim. Gondoltam, hogy páran meg fognak bántódni, amiért elárultuk őket, hogy sokat ittak, de ez legyen a legnagyobb bánatunk. Viszont így alig maradtunk a társaságból sőt, tulajdonképpen magunk maradtunk, hármasban.
Péter ugyanis nem mutatta, hogy prűd lenne, de látszott a szemén, hogy nem díjazta a párja jelmez választását. Arra hivatkozva, hogy neki a fiatalokra kell felügyelnie szintén magunkra hagyott. Azt vártuk volna, hogy ott létünk röpke egy órája alatt minimum egyszer ránk néz és megkérdez, hogy mi újság velünk, de egyetlen egyszer sem látogatott be hozzánk, pedig tudtuk, hogy igazából végig velünk maradhatott volna. Erikát ez a dolog nagyon bántotta és eleinte szomorú lett, majd dühös a srác miatt.
Ezek után egyikünknek sem volt kedve maradni és taxival hazavitettük magunkat mindhárman hozzánk. Kisvártatva Erika elbúcsúzott, immár lemosva a jelmezt, utcai ruhában hagyott ott minket.
Kettesben maradva Nellivel kitárgyaltuk a helyzetet. Nem vetettem a szemére, hogy „én megmondtam”, mert jómagam is utálom az ilyen szöveget, szerelmemen meg látszott mennyire bántják őt a történtek.
– Pedig olyan jó ötletnek tűnt – szontyolodott el a kedves.
– Semmi baj szívem. A világ amúgy sem ért meg egy ilyen csodálatos szupernőhöz, amilyen te vagy.
– Ezt most a jelmez miatt mondod?
– Dehogy? Hiszen most nincs rajtad jelmez, de nekem így is te vagy a legszebb, (egy puszi) a legcsodálatosabb, (még egy puszi) és a leg–leg… Ekkor kedvesem nevetve csókkal jutalmazta a fellengzős, ám nagyon is őszinte bókjaim.
A csókolózás meghozta az étvágyunkat és bekaptunk pár szendvicset, utána beszélgettünk.
– Szerinted Erikát nagyon megviseli a szakítás Péterrel? – kérdezte tőlem Nelli.
– Miből gondolod, hogy szakítani fognak?
– Egyszerűen csak azért, mert ha az a férfi bármit is érzett volna iránta, akkor ott maradt volna, de legalább elbúcsúzni bejön.
– Lehet, hogy nem volt rá ideje.
– Ugyan, kit akarsz becsapni? Nem, nem! Péter eldöntötte már magában, legfeljebb nem közölte Erikával.
– Biztos igazad van kicsim. De erős nő a nővérkém, majd túlteszi magát rajta.
– Annyira beleélte magát, hogy ő az igazi. Tudom, hogy magában már tervezte a lagzit.
– Talán semmi gond nem lesz, csak egy kis idő kell a srácnak. Ha meg mégsem, akkor tényleg nem lesz más választása Erinek, mint hogy elfelejtse. De akkor Péter őt meg sem érdemelte!
– Tudod, hogy legutóbb mit állt ő ki?
– Nem, sajnálom drágám. Te vagy a legjobb barátnője, nem velem beszéli ki Erika a szerelmi életét.
– Igaz, csak arra gondoltam, hogy fel kéne hívnod. Ha te kéred, jöjjön el, biztosan megteszi. Nekem nem tuti.
– Miért szeretnéd, hogy velünk legyen? Azt hittem csak velem akarsz ma este lenni – ment még jobban el a kedvem az aznaptól. Magamban arra gondoltam, hogy mégiscsak hüvelyben marad ma minden kard.
Ekkor Nelli elmesélt mindent, amikor Erika legutóbb lelki kátyúba került. Azt, hogy mennyire leitta magát a nővérem, és azt is, hogy egész éjjel Nelli vállán sírt és talán rosszabbat is tett volna, ha nincs vele kedvesem. Elveszíteni nem szeretném a nővérem, hát inkább legyen velünk ilyen helyzetben.
– Ok, megcsörgetem és elhívom egy késői vacsorára, aztán majd kibeszélgethetitek magatokat. Ha vállra van szüksége az enyémen is sírhat, bár nagyon utálom a női könnyeket, de a nővéremért mindent elviselek.
– Drága vagy! Ezért is szeretlek, mert te annyira családcentrikus vagy – simogatta meg Nelli az arcom, majd megcsókolt nyomatékul. Ennek különösen örültem, mert úgy éreztem Nelli időközben már kiderítette magáról, hogy ő egy igazi vad lány, akit nem érdekelnek különösebben a szabályok, a családot mégis valahogyan mindig előtérben sikerült tartania. Eddig a napig sikerült össze is fognia. Válás után is élhető kapcsolatot tartott fenn Karcsival, a bátyámmal, pedig mindenki azt várta volna a történtek után, hogy majd minimum prüszkölnek egymásra. A szüleinket is az ujja köré csavarta. Sikerült elérnie azt, amiről senki sem gondolta volna: hogy Karcsi után elfogadjanak engem férjéül. Nemcsak elfogadták, hanem imádták. Akárcsak én magam is, bár régebben nem is reméltem, hogy összejöhetek vele.
Az első alkalom ébresztett rá arra, hogy szerelmes vagyok bele. Azért nem felelt meg egyik kapcsolatomban sem, egyik nő sem. Csak addig a napig magamnak se mertem bevallani. Talán csak azért, mert a reménytelenséggel nem akartam szembenézni. Azt is gondolhattam volna, hogy Nelli szerzett meg magának, ha nem tudatosítom magamban az iméntieket.

Miután megérkezett nővérkém, igyekeztem jó kedvre deríteni őket és elhitetni Erikával, hogy az utolsó – még talán tartó – kapcsolata nem kudarc.
– Ne éld meg kudarcként, akárhogyan is lesz. Az ötlet a jelmezzel kapcsolatban egyedi, csak sajnos az idő és a hely megválasztása nem volt megfelelő. Pedig a választásotok is jó volt. Te, mint egy tündéri nő és Nelli meg egy csodálatos, azaz csodanő…
Sajnos hasonló megjegyzésekkel sem sikerült elhitetnem velük az igazam. Pedig tényleg mindketten nagyon szépek voltak és a testfestett ruhájuk igazán művészire sikeredett. Mindezek ellenére Erika hangulata nem javult, mert szerinte mindig, mindent elront, pedig tulajdonképpen minket is ő hozott össze Nellivel. Igaz, kellett ehhez jócskán a bátyám is. Ha nem teszi azt, amit, akkor Nelli nem issza le magát, és ha már elkövette, legalább elmehetett volna érte. Nos, ha ennyire sem becsülte az akkori feleségét, egyáltalán nem Nellit kéne hibáztatni azért, ami történt. Én ugyan nemcsak, hogy nem hibáztattam, hanem azóta is imádom.
Hajnalban kerültünk ágyba. Mi, Nellivel a saját szobánkba, Erika a mellettünk levő fél szobába, mert azt neveztük ki vendégszobának. Azért esett arra a választás, mert Nelli nem akarta távol tudni magától barátnőjét. Azt mondta, hogy muszáj éreznie Erikának, hogy vele vagyunk. Én ugyan furcsának tartottam, mert ha egy házban vagyunk, akkor sem érezheti magát tőlünk se távolabbinak, sem pedig közelebbinek, akkor sem, ha nem a mellettünk levő ágyon alszik. Igen, az ágyunk ugyanaz a fal mellett volt, mint az övé is. Ha nem lett volna közöttünk a vékony válaszfal, akkor akár a kezét is foghatta volna bármelyikünk.

Nellit nem zavarta Erika közelsége és az sem, hogy csak egy ajtó, egy fal választ el minket tőle. Valami nagyon tűzbe hozta, de sajnos az én vágyam kézzelfoghatóan lelankadt arra gondolatra, hogy nővérem mindennek fültanúja lehetne. Pedig Nelli sok mindent elkövetett, ám egy idő után durcásan feladta.
– Megyek iszok egy pohár tejet, mert így nem fogok tudni aludni – közölte és kimasírozott a konyhába.
Csakhamar elszenderedtem, hiszen már késő volt. Vagy talán inkább korainak nevezhetném az időpontot, mert hajnal kettőre járt.
Nem tudom mennyi időt töltöttem félálomban azt érzékelve, hogy szerelmem nem tért vissza. Szendergésemből furcsa hangok riasztottak. Mindenféle cuppogás és nyögdécselés – félreérthetetlenül a szex hangjai. Csakhogy az is rémlett, hogy hármasban vagyunk. Erikáról nem feltételeztem, hogy akár velem, akár Nellivel kezdene. De ki lehetne más? A hangok pedig nagyon is hallhatóan a szomszédos hálóból hallattszottak. Felmerült bennem, hogy nem illene leskelődnöm, valami miatt mégis bátorságra kaptam. A fő ok, hogy most már tudtam, hogy szexelnek a szomszéd szobában és ha Nelli az egyik résztvevő abban, akkor arról tudnom kell. Csakhogy Erika is lehetett, de arról meg nem akartam tudni.
Tépelődésem közt pár mondat is elhangzott.
– De neked most férfi kell, nem én!
Ezt mintha feleségem mondta volna. Igen, az ő hangja.
– Laci viszont az öcsém. Ő nem egy férfi számomra, érted?
– Ugyan! Hidd csak el nekem, hogy ő nagyon is férfi.
– Fel sem tűnt, hogy a homlokomra van írva, hogy hülye vagyok – fortyant fel Erika, és közben a lehető legkedvesebben kuncogott. – Ha vársz egy pillanatot, lemosom, és akkor a jövőben elkerülhetünk minden ilyen félreértést, kedves barátném.
– Nem erről van szó! Tudom, hogy neked most egy férfi érintése kell. Laci pedig az. Egy érintés még semmi olyat nem jelent. Az nem szex!
– Nem, ha nem meztelen adják és nem a férfiasságát illetjük vele – mondott ellent Erika.
– Mi bajod a meztelenséggel? Nemrég az se zavart, ha idegenek is meztelenül láthattak.
– Az sem úgy volt. Testfestést viseltünk, de végül kiderült, hogy mégse volt jó ötlet.
– Nem az ötlettel volt a baj, akkor se és most se. Laci is megmondta, hogy csak az időzítés volt rossz.
– Mint ahogy most is az ezzel az ötleteddel – tromfolt rá Erika.
– Nem rossz az ötletem. Neked kell egy pasi érintése és Lacitól megkaphatod. Ő alszik és meg se kell tudnia. Persze, ha nyuszi vagy…
– Az se biztos, hogy alszik.
– Erről könnyen meggyőződhetünk. Várj egy picit. Megnézem. Ha alszik, akkor szólok és jössz, ok?
– Meglátjuk… – hallatszott a nem túl meggyőző hang.
Gyorsan visszafeküdtem az ágyra. Eldobtam magam, mint egy fadarab és behunytam a szemem. Nem akartam, hogy megtudják a lányok, hogy titokban meglestem őket. Igazából ugyan semmit se láttam, de ha Nelli észreveszi, hogy ébren vagyok, akkor tudnia kell, hogy legalább hallottam őket. Az is igaz, hogy fogalmam sem volt, mire készülhetnek. Mert készültek valamire, ezt levettem a beszélgetés foszlányokból. Azt is, hogy velem kapcsolatos és érintésről szólna. Erikával kisgyerekekként valamikor nagyon régen fürödtünk egy kádban néhány alkalommal, de azok az esetek csak arra voltak jók, hogy tudatosítsuk magunkban miben más a fiúk és a lányok teste. Persze az idők során annál lényegesen több tapasztalatot szereztem, de egyszer sem a nővéremmel. Mindig testvérként gondoltunk egymásra, sosem szeretőkként, noha én magam szép nőnek tartom ma is őt. Ezért sem gondoltam, hogy egyáltalán lehetne kapcsolatba hozni Erikát és engem bármilyen érzéki érintéssel.
Halk lépteket hallottam, majd kisvártatva Nelli megsimogatta az arcom.
– Alszol szerelmem?
Nem válaszoltam. Nelli megpuszilta az arcom, a számat, majd szájával elkalandozott a mellkasomra és a hasamra. Nem ment lejjebb csókjaival, de rámarkolt a farkamra és lágyan húzott párat rajta. Nemrég az ugyanilyen érintései hatástalanok maradtak, ám most így csukott szemmel a csendben érezve felizgult nőies illatát félárbocra került a szerszámom. Kicsit zavart is lettem, de azért élveztem.
– Tudom, hogy ébren vagy, csacsi fiú! – suttogta a fülembe teljes testével rám hengergőzve. – Légy szíves maradj így és meg ne mukkanj! Ne is mozdulj… Bízz bennem…
Majd hangosabban ennyit mondott: – Aludj drágám!
Máskor már játszottunk olyat, amikor lekötöztette magát, mert kíváncsi volt arra, milyen érzés teljesen kiszolgáltatottnak lennie. Arra is megkért akkor, hogy kössem be a szemét. Akkor közölte, hogy ezt csak velem teheti meg, senki mással nem érezné biztonságban magát. Nem igazán értettem, mert hogy lehet kiszolgáltatott valaki, ha mégis biztonságban érzi magát?! Persze akkor megtettem neki, ha ez a kívánsága… Most ő tette velem ugyanezt.
Lazán összekötötte a csuklómat és a fejem fölött valamihez rögzítette, majd a szemem is bekötötte és a bokáimat is. Mindent lazán, de elég fura érzés kerített hatalmába. Nem félelem volt, hiszen egy rántással elszakíthattam volna minden kötelékem, bár a szemem elé kötött sálszerű valamin nem láttam ki. Hagynom kellett játszani, mert hogyan másképp győzhettem volna meg őt, hogy én tulajdonképpen alszom és nem hallgatóztam az előbb? Még akkor is, ha ő ezt azért sejtette, mint ahogy nekem említette.
A játék egyébként sem volt már ellenemre, a testem-lelkem éhezett minden sejtjére. Nem sok idő elteltével érezhettem, hogy ő is az enyéimre. Lassan nyalogatott mindenütt keresztbe–hosszába majd megállapodott egy ponton és simogatott, húzgált. Talán attól félt, hogy lelankadok.
Kisvártatva „nyeregbe pattant” és hatalmas iramban lovagolta meg a farkam. A kéj tényleg nagyobbnak tűnt, mintha mindent láttam volna, bár vágytam az ő testének és az arcának a látványára. Érzésben nem volt különbség nekem, de talán nagyobb adagot fogadhatott magába, mint rendesen.
Lassan mozdítottam a kezem, hogy kiszabadítsam, ám Nelli lefogta a karom.
– Cssst… édesem. Még nem végeztem mára veled – suttogta a fülembe, majd ismét nyalogatni kezdett, letisztogatva a farkam. Aztán halk suttogást hallottam, bár, hogy mit suttogtak azt nem tudtam. A kilétük nem volt kétséges. De kis idő múlva mintha vita kerekedett volna.
– Azt nem tehetem Nelli – hallottam Erika suttogását.
– Bármit megtehetsz. Senki nem fog haragudni rád – válaszolta szintén suttogva a nejem. – Látod? Alszik. Nem is fogja tudni, neked meg kell ez az érzés most. Csak annyit tegyél, ami neked is jó. Amivel rendben levőnek érzed magad.
– De ezt akkor sem…
– Te tudod. Senki nem kényszerít semmire. De jobb, ha tudod, hogy nem is akadályoz senki sem benne.

Nelli fél kézzel még mindig a karjaim simogatta, készen arra, hogy megragadja, ha mozdulni látna. Másik tenyere a mellkasomon kóborolt, néha csiklandozva, néha megcsípve a mellbimbóim.
Nemsokra rá újra simogatást éreztem, egy harmadik majd negyedik tenyér siklott a combjaimon, a hasamon. Eszembe ötlött, hogy csak a nővérem keze lehet, ám most nem lohasztotta le bennem a lelkesedést úgy, mint más alkalommal szokott történni. A faszom hamarosan újra büszkén ágaskodott és miközben Nelli elhelyezkedett az arcomon ezzel nyalakodásra kényszerítve engem, egy, majd két kéz tenyér kulcsolódott rám alul és verni kezdte a farkam.
Nelli kissé felemelkedett és a mozdulatából kitaláltam, hogy a mobilját kapcsolta be, mert hamarosan halk zene is társult sóhajainkhoz. Én legszívesebben nyögtem volna, de nem ronthattam el a lányok örömét. No, meg ha Erika észreveszi, hogy nem alszom, biztosan leáll. Most már nem akartam, hogy ez megtörténjen. Nem hittem, hogy a nővérem tovább menne egy szopásnál, bár igazából nem bántam volna. A kíváncsiság erősebb volt abban a pillanatban, mint bármilyen bennem lakozó tilalom.
Tovább nyaltam hát nejem fincsi punciját és nyeltem a nedveit, miközben ő párszor elélvezett nem rejtve előlünk orgazmusának hangjait. Arra következtettem ebből, hogy talán rá is játszott, nagyobb kedvet kívánt adni barátnőjének egy aktushoz.
A barátnőjeként gondolva Erikára sokkal inkább tetszett Nelli ötlete, hogy a szemem be legyen kötve. „Igen, így tulajdonképpen bárki lehetne, akire nejem nem féltékeny és akinek ennyire forró és édes a nyelve.” Ugyanis ekkor már a nyelvét éreztem, majd rácuppant a farkamra. Nyilván lehetett volna Nelli is, de akkor Erikának kellene a számon csücsülni és ez az íz, meg maga a punci nem volt összekeverhető senki máséval. Ismertem Nelli ízét és mindkettejüknek láttam a punciját, tudtam a különbséget. Kinézetre legalábbis, mert forróságra ugyan meg nem tudtam volna különböztetni őket.

Egy idő és Nelli több orgazmusa után, megfordult a számon, ezzel egy időben éreztem, hogy előrehajol és olyan mozdulatokat tesz, mintha valakit közelebb akarna húzni magához. A csípőjének mozgása sem állt le, így a csiklóját nyomta az ajkamhoz. Lágyan megharapdáltam aztán nagyon csodálkoztam, hogy megkapaszkodik valamiben – vagy inkább valakiben –, miközben újabb orgazmus söpört végig rajta.
„Vajon hány orgazmusa lehet egy nőnek anélkül, hogy belehalna?” – futott át rajtam a kérdés, ám ekkor megszakadtak a gondolatok bennem, mert másféle forróságot és nedvességet éreztem a makkomon. Tagadhatatlanul egy punci ajkai simogatták a „tőröm” és a makkom egy nagyon forró, nagyon nedves punciban találta magát. Egy pillanatra ismét felrémlett bennem, hogy ezt nem szabadna, de ez a gondolat gyorsan tovatűnt és a nyomában semmi sem maradt csak a nagyon kellemes érzés. Annak a pillanatnak annyi volt rám a hatása, hogy Nelli barátnője szájának forrósága és nyelvmunkája miatti majdnem meginduló gyönyöröm elhalasztotta.
Igen, már csak feleségem barátnőjeként gondoltam rá, mert így sokkal kellemesebb érzés volt, bűntudat nélkül. Fogalmam sincs, hogy vette rá őt erre, de majd máskor tárgyalom azt ki vele.
Most, ha akartam se tudtam volna beszélni, annyira rászorult még mindig az arcomra nejem puncija. Sose voltam még két nővel egyszerre. Sohasem éreztem két puncit egy időben. Ez az érzés viszont nem volt kellemetlen, sőt! Arra gondoltam egy pillanatra, hogy „remélem máskor is megerőszakol majd két gyönyörű, forró punci”.
Mert akárhogy is nézzük tulajdonképpen megerőszakoltak a nők. Nem mintha emiatt bármelyik épeszű férfi feljelentést tenne… Nekem se ez járt a fejembe. Igazság szerint most még arra se gondoltam, mi történne, ha feleségem barátnőjébe élveznék. Nem volt rajtam óvszer, arról meg fogalmam sem volt, hogy védekezik e. „Ez már legyen az ő gondja. Ha egyszer ezt akarta…” Nemsokra rá meg is kapta.
Majdnem egy időben élveztünk el mindhárman és a két csodálatos nő teste még remegett rajtam, amikor arra gondoltam, mi lesz most. Mert senki sem hinné el, hogy egy férfi ne ébredjen fel, miután spriccelt egy ekkorát. Természetesen elélvezhetek én álmomban, ám utána nagyon ki kéne legyek akadva, hogy ne térjek magamhoz, vagyis tovább aludjak. Nem tettethetem hát tovább magam, de felfedve ébrenlétemet, vajon mi lesz Erika reakciója?
 
Ilyenen gondolkodva vártam, de hirtelen ajtónyitást hallottam, ezzel egy időben minkét nő lepattant rólam. Nelli egy lepedőt dobott rám, Erika sikoltott egy kicsit, majd meztelen léptek csattogása hallatszott. Még el se haltak a léptei, mikor Nelli szólalt meg: – Te meg nem tudsz csengetni? Vagy legalább kopogni?
– Hellóka! Téged már láttalak csupaszon, az öcsém meg nem szégyenlősködött előttem sosem – hallottam Karcsi reszelős hangját.
– De tulajdonképpen mi folyik itt? Valami bűnbarlangot csináltál szívem? És éppen a testvéreimmel? – folytatta Karcsi egyre emelkedő tónusban. Aztán már kiabált: – Erika! Azonnal gyere ki!
Erre már én is felnéztem. Kiszabadítottam közben a kezem és megszabadultam a szemkötőtől is, bár a lábam lazán megkötözve maradt.
Erika magára kapva valami hálóruhafélét kisomfordált. Szégyenkezve állt meg az ajtóban. Karcsi eközben már a szobánk közepén állt és nagyon mérgesnek látszott.
– Mondd csak, ki tanított téged ilyenekre? Nem elég, hogy gruppen, de éppen az öcséddel? – vonta felelősségre testvérünket.
– Neked aztán rég nincs jogod felelősségre vonni senkit – vitatkozott vele egyszerre a két nő.
– Már hogy ne lenne? Erika a testvérem és Laci is. Micsoda perverz játékot folytattok ti?
A lányok erre nem tudtak megszólalni.
– Szia Karcsi. Hogy van Roland? – üdvözöltem őt, bár a hangom nem emeltem fel.
Bátyám most rám nézett, de megfejthetetlen volt a tekintete.
– Tulajdonképpen azért jöttem, mert meg akartam kérdezni, miféle ostoba ötlet volt a jelmezbálon, de ez túl tett minden perverzitáson.
– Tényleg? Tudod az se kevésbé perverz, ha valaki azért dug egy nőt szendvicsben, hogy utána egy másik férfival hetyegjen. Vagy tévedek? – érdeklődtem annyira nyugodt hangnemben, mintha csak egy pár banánt rendeltem volna a neten. Biztos ugyan nem lehettem a dolgomban, de ha már a bátyám bánt minket, én is bántani akartam. Megerősítésért sehova se kellett mennem. Karcsi arca előbb elsápadt, majd lilásvörösre váltott.
– Tudod mit öcskös? Nem érdekeltek tovább. Baszd halomra a család összes nőjét, de anyuékat hagyd ki ebből, mert…
Erika meg akart szólalni és Nelli is felelni akart, de leállítottam őket: – Ne! Ne most! Legyetek szívesek – majd Karcsihoz fordulva, továbbra is ültő helyemből szóltam.
– Anyuék nem játszanak. Neked se kellene. Kitalálsz, ugye?
 
Miután Karcsi elrohant, kikecmeregtem az ágyból. Erika szemei nagyra nyíltak, Nelli mosolygott, majd valamit súgott neki, ami miatt nővérem elpirult.
– Lányok. Imádlak titeket, de beszélnünk kellene. Ti nem így gondoljátok?
Egy boxeralsót vettem csak magamra, majd kivonultam a konyhába és bontottam magamnak egy sört.
– Ti is kértek egyet? – kérdeztem az utánam somfordáló nőket.
Nelli nemet, Erika igent intett. Dobtam egyet nővérkémnek, ő ügyesen elkapta, majd letelepedtünk mindhárman az asztalhoz.
– Honnan tudtad? – kérdezte Erika.
– Egyáltalán hogy jutott ilyen az eszedbe Karcsiról? – érdeklődött nejem.
– Talán nem ezzel kellene kezdenünk – véltem. – Eri, szedsz gyógyszert?
– Milyen gyógyszert? – tette az ártatlant nővérkém.
– Tudod, szeretnék gyereket, de csak a feleségemnek.
– Na, de… – kezdett tiltakozni Erika, aztán meggondolta magát és szemlesütve mondta: – Előbb kaptam be esemény utánit. Kettőt…
– Ejnye nővérkém! Vigyáznod kéne magadra! Ne vidd túlzásba, mert megárthat a hormonháztartásodnak.
– Tudom. Majd odafigyelek, csak…
Nem fejezte be a mondatot. Helyette Nelli próbálta elterelni a szót.
– Honnan vetted azt, amit Karcsiról mondtál?
– Várj édesem. Még mindig nem tartunk ott – mosolyogtam rá vészjóslóan. – Pár sokkal fontosabb dologról kéne szót ejtenünk, mint az exed szerelmi élete, nem gondolod?
– De ha engem az érdekelne most – durcáskodott. Eddig ugyanis ez a durcáskodás mindig eredményes volt nálam figyelemelterelésben. Persze, hiszen soha ennyire fontos dologról nem volt szó. Most nem hagyhattam ezt neki.
– Mennyire szeretsz te minket, szerelmem?
– Micsoda kérdés ez?
– Egyszerű. Azon felül, hogy ha anyuék megtudnák, nem siklanának el olyan könnyen felette, szemben azzal, ami közöttünk történt. Nem hinném, hogy Karcsi meg merné kockáztatni, hogy elmondja nekik ami most történt. A kérdésem inkább arra vonatkozna, hogy ha szeretsz akár engem, akár Erit, akkor nem akarhatsz nekünk rosszat. Igaz? – néztem keményen rá.
– Te nem értesz semmit – folytatta Nelli a durcit. Erika hallgatagon kortyolt a söréből. Lesütötte a szemét.
– De annyit igen, hogy mindketten vagyunk Erikával annyira fiatalok, hogy akár kisbaba is lehetett volna a csínytevésedből. Belegondoltál abba, milyen lenne neki? Milyen sors várna a gyerekre? Tényleg azt szeretnéd? Kitennél egy ártatlan gyereket ilyennek? Erikáról nem is beszélve, mert elhiheted, hogy neki se lenne mindegy. Egy anya se szeretne beteg gyereket.
Nellin ekkor látszott csak, hogy tényleg nem gondolt a következményekre. Nő létére nem gondolt most a gyerekre, csak arra, hogy a barátnőjét bármi áron megvigasztalja. Még annak tiltakozása ellenére is. Mert most már muszáj voltam felfedni magam, hogy nagyjából hallottam, hogy egyedül Nelli szorgalmazta a történteket. Tudtam, hogy mi is felelősek vagyunk, mert nem akadályozta meg őt egyikünk sem. Sem én, sem Eri. Sőt!
– Bocsi, erre tényleg nem gondoltam, csak…
– Tudom. Ne hidd, hogy nem díjaztam a törődést, amit a nővérem irányában mutattál. Csak ha már eszedbe jutott, muszáj lett volna óvatosabbnak lenned.
– De hát ő is védekezhetett volna! – mentegette magát Nelli, amire nővérem bűntudatosan, de kissé dühösen kapta fel a fejét.
– Igen, igazad van szívem. Sőt, nekem se kisebb a felelősségem, hiszen meg kellett volna akadályoznom. Tudom. Csakhogy a terv a tiéd volt. Felnőttként nem szabad hibás tervet végrehajtatnod. Ez nagyjából olyan, mintha vér helyett cukoroldatot kötsz be a beteg infúziójába. Lehet, hogy túléli, de… Értitek, ugye?
Ennek említésére mindkét nő elsápadt. Nelli kapott előbb észbe és igyekezett védekezni.
– De neked is tenned kellett volna valamit.
– Tett is – mondta Erika nagy komolyan. – De teljesen igaza van. Ha mi csináltuk, nekünk kellett volna a veszély elhárítására is gondolnunk.
Túl akartam ezen lépni. Reméltem, hogy ennyiben hagyják és tanulnak belőle a lányok. Arra nem is gondoltam, hogy bárki meg akarná ezt ismételni. Ezek után főleg nem!
– Ok. Miután ezt szépen kitárgyaltuk…
Nelli félbeszakított.
– Nem, nem! Csak elmondtad amit gondoltál. Igazad van és bocsi, de… Neked annyira rossz volt? – gonoszkodott.
– Háát… Hogy őszinte legyek elég vegyes érzéseket okozott. Egy időre biztosan szükségem lesz, hogy feldolgozzam magamban.
– Várj édesem. Nem ez volt a kérdés, de mi az, hogy idő kell?
– Tudod, hogy imádlak titeket Erikával. Ti vagytok a két legfontosabb ember, két legfontosabb nő az életemben. De Erika a nővérem. Vele sose gondoltam szexre. Ez megnehezíti a dolgot. Mert amúgy nagyon is kellemes volt. Melyik férfi álmában ne szerepelne két gyönyörű nő egyszerre?
– Te tényleg szépnek tartasz engem? – kérdezte Erika meglepődve.
– Ugye most csak viccelsz? Tudhatnád magadról, hogy ha egy picit rámenősebb lennél, bármelyik férfit az ujjad köré tekerhetnéd.
– De… Nem gondoltam volna, hogy mint nő tetszenék neked.
– Mert eddig nem is gondoltam rád nőként. Viszont ha bármelyik férfi azt állította volna rólad, hogy csúnya vagy, azt biztosan pofon vágom.
– Eddig nem. Na, és most? – kacarászott Nelli eléggé idétlenül. Egyikünk se nevetett vele.
– Kérlek ne hozz minket kellemetlenebb helyzetbe mint amilyenbe kerültünk.
– Ok, de lásd be, hogy Erika igenis szép nő.
– Tényleg az, de tényleg nem nőként gondoltam rá eddig, hanem testvéremként.
– Most is a testvéred – nyújtotta rám Nelli a nyelvecskéjét. – Csak most már több is. Kinek baj az? Mindkettőtöket imádlak.
– Igen, ez nyilvánvaló – mondtam titokzatosan.
Ezen mindkét nő meglepődött, de ismét Nelli volt a szókimondóbb.
– Te tudtál rólunk?
– Eddig nem – nevettem –, de nem bánom, hogy így alakult a kapcsolatotok. Azért még engem is szeretsz egy kicsit?
– Persze, te lökött – bokszolta meg nem túl erősen a hozzá közelebb eső vállam. – Úgy, csak téged szeretlek. Erika a barátnőm, amiatt őt is szeretem – kacsintott nővéremre.
– Ok, bár nagyon aranyosan tudtok cuppogni kettesben – nevettem most én rajtuk, miközben ők zavart képpel bámultak.
– Viszont már mondtam, hogy nem bánom – vigasztaltam meg őket sokkal komolyabban.
– Te azt is tudtad? – nézett most rám Erika.
– Háát… Tudod szívem – fordultam Nelli felé. – Nemrég azt mondtad, hogy a férfiak megérzései nem jók. Ezzel szemben nekem ma kettő is bejött. De még hogy?!
– Karcsiról se tudtál?
– Csak megérzés volt az is. Ahogyan ti is. Karcsi nem az én dolgom. Viselje ő maga a keresztjét. Persze, ha segíteni tudnék neki, megtenném, de nem hiszem, hogy akarná. Rátok nincs okom haragudni. Talán téves volt az elképzelésem régebben a lányos pizsama partikról, de esetetekben mégis bejött ez, igaz?
– Igen – válaszolta a két nő szinte kórusban, kissé zavartan.
– Te nem haragszol azért? – kérdezte Erika.
– Nincs miért nővérkém. Mondtam, hogy imádlak titeket és ha nektek az kell. Mármint Nellinek mellettem kell egy másik szerető is, az inkább legyél te, mint bárki más. Ráadásul ti sok olyat meg tudtok beszélni egymás között, amihez én kevés vagyok.
– Ez így igaz drágám. De ne becsüld le magad. Kiválóan tudsz vigasztalni megtört szívű nőket. Arról nem is beszélve, hogy a méreted…
– Nelli! Nem ihatsz ma többet! – szóltam rá.
– Háát… Itthon vagyok, úgyhogy most nem kell attól tartanod, hogy cipelned kell engem. Hacsak nem félsz attól, hogy az ágyig elvigyél.
– Boszorkány!
Erika csak nézett egyikünkről a másikra. Szerintem nem ezt várta tőlünk. Talán arra gondolt, hogy örök harag. Talán csak annyit, hogy duzzogunk egymásra egy kicsit. Csakhogy ő nem tudott arról, ami azóta köztünk kialakult. Talán nem is helyes így fogalmazni, hiszen mi Nellivel mindig is így voltunk. Megértettük egymást és sohasem tudtunk haragudni a másikra. Irigykedni talán, de haragudni soha. Megbeszéltünk mindig mindent és valamelyikünk mindig engedett. Nem mindig ő volt az. Mindkettőnket meg lehetett győzni észérvekkel, logikával. Tudtam, hogy egyikünk sem követi el még egyszer ugyanezt a hibát.
Azt még nem tisztáztam magamban, hogy lefeküdni a nővéremmel hiba volt e. Igaz, hogy nem én kezdeményeztem, mégis velünk, kettőnkkel történt meg.
Vagy inkább hármunkkal, de muszáj kitalálnom valamit a létszám bővítésére. Mármint Erikának kell találnom valakit. Nem sejtettem, hogy ez milyen hamar fog sikerülni, Nellinek.